Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.
Lorcsikám, nézz ki a kertbe, alig látni az utcát. Hányszor van ilyen sűrű esőfüggöny odahaza, ekkora zápor? KL S ahogy az ablakon dobol, azt hiszem, még a magnószalagon is visszahallgathatjuk az eső paskolását! Ne hagyjuk abba? Nincs rá szükség: különleges zajkizáró mikrofonunk az esőt nem hallja. Hadd mondok el valamit az esőről, mert szorosan idetartozik. Odahaza fiatalkoromban imádtam az esőt. Esős időben szerelmesebb kedvű az ember; az eső engem inspirál. Szerettem esőben sétálni hajadonfőtt; nyári esőben az volt csak az igazi élvezet, ha derékig meztelen nekivághattam a határnak; s ilyenkor, csuromvizes, csapzott hajjal dehogy is gondoltam - hogy is gondoltam volna? Hogy jóslatos jel ez is: elvágyom valahová, ahol az eső mindennapos. Az eső hazájába. Azóta is ügy érzem: „hazajöttem”, mert Albion már rég nem ködös, de ha az eső rákezdi, hát bízhatsz benne — egész nap táncolnak a tótgyerekek. Sok versem is született így, az esőben, az angliai esőről. Meg sok minden angliai-egyébről, hogy ne is mondjam — mert az eleven-élő angol környezetnek zsarnoki-megejtő hatása van (s ilyen a befogadó nyelv inter- penetrációja lényünkkel: én is, jó pár angol verset is írtam, óhatatlan, hogy az ember írjon ilyen szamárságot is, jóllehet értéktelen és nem számos). Nos, pár hónapja ideszól Cigány Lóránt: az egyik pesti kiadó antológia szerkesztésével bízta meg, Nyugaton élő magyar írók Nyugatról szóló írásaiból. Angliáról szóló írásom, versem, elbeszélésem, úgymond, van-e.- Még hogy „van-e”? Haha! Akár a fél könyvet megtölthetnéd velük! Ha rátévedsz a könyvespolcon, ütnéd fel MENDEGELES című prózaversemet, melyet „egy mozdulatlan száj hadarva mond” (HAJSZÁLHÍD, 244- 246 o.) Jellegzetes angliai eső-vers, agyonázás közben diktafonba mondott verspróza. A másik ilyen, bőrigázás közben született, de formahű versemet igen kedvelem s ideiktatom, mert története van. A hozzám igen közelálló jeles francia költőnek és kedves-jó barátomnak, André Frénaud-nak ajánlottam, de leteszem a nagy esküt, hogy nem álnokság a megihletője és semmi egyéb nem csendül ki belőle, mint ázott-veréb mivoltunk meg ami egy nyomorultul tönkreázott verébben gondolódik; a címe: KOCSONYAALLAT hej kocsonyaállat!- (be szépen leveleg) víz háborog bennem tenger bugyborékol varangy révületben lesem a zsombékról ha nem utálnálak jól megvolnék veled ha nem rühelnélek mint szagot a jószág jól megvolnék véled idült ebadóság úszó tömlőbendő ős kocsonyaféreg ki az eredendő bűnért büntettél meg esik eső szakad vasútat akasztó utakat hidakat átokra fakasztó venném szekercémet s szép haslábú állat hej be szétvernélek ha meg nem laknálak 811
