Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Hamvas Béla: A modern társadalom idólumai
lanul tovább űzni egy tudományosságot, amelynek alapfeltételei érvényüket vesztették. Más szóval: időszerűtlen abszolút ismeretekről beszélni ott, ahol egészen világosan idólumokról van szó. Ez a megállapítás csak részben következik az elmondottakból. Sokkal egyetemesebb területről kellene kiindulni ahhoz, hogy a tudományos ismeret idólum-karaktere megnyilatkozzék, vagyis kitűnjön az, amit általában tudományos tételnek, eredménynek, törvénynek tartanak, az a residiuum egy neme, zavaros képzet, mythos és pedig olyan célzattal készült, mint minden egyéb idólum, hogy: uralkodjék. Ezúttal azonban nemcsak az emberi közösségen, hanem a természeten is.,„A természettörvény”, mondja Meyerson, „nem más, mint oly dekretális kijelentés, amely az egész valóságon hatalmi szózattal uralkodni akar.”39 E helyen csak néhány alapvető tényre való utalás lehetséges. Mindenekelőtt meg kell nézni, hogy ez a hatalmi tendencia, ez az uralmi ösztön, amely a tudomány dekretum-stílusában megnyilatkozik, hol tűnt fel először. Néhányan az újkor elejét vették vizsgálat alá. Jaspers Descartes racionalizmusára gyanakszik.'10 De ugyanezen az alapon Bacont is meg lehetne vizsgálni még nagyobb joggal, hiszen ő volt az, aki a „tudás-hatalom” elvét kimondta s így el is árulta magát, hogy az ember a tudománnyal nem megismerni, hanem uralkodni akar. De hallgassuk meg Schelert, aki alapvető tanulmányának csaknem felében ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az egyik lényeges ponton a következő kijelentést teszi; „a zsidó-keresztény teremtő monotheizmus és győzelme az antik világ mithológiája és metafizikája fölött, kétségtelenül a nyugati természettudomány első és fundamentális megindítója.” Továbbmenően pedig; „a nememberi és emberi világ fölött egyaránt hatalmi helyzetre törekvő világuralmi eszmének következménye lett, amit ma tapasztalunk: az élő világnak ez az elhalása, elélettelenedése, összetörése, mechanizálása és racionalizálása, amely az ókori és ázsiai népek életével összehasonlítva teljesen példátlanul áll.” Végül pedig; „a tudományra vonatkozóan az ismeretszcoiológiának leglényegesebb mondanivalója abban a megállapításban összpontosulhat, hogy: a tudományos gondolkozást és szemléletet a hatalmi és kormányzói ösztön irányította.”41 Ez eredményezte azt, hogy a tudomány állandóan rivalizált a vallással, a másik uralmi ösztönnel. Ezért volt a tudós valójában és közösségi funkcióban tulajdonképpen: pap. A tudomány nem ismereteket produkált, hanem ismeretek alakjában hatalmi célokra szolgáló idólumokat. Akadémikus ideológiával biztosította az uralmat az ember és a természet fölött. Az a hatalmi lendület, amelynek alapja az ótestamentumban van megvetve, s amelynek szociológiai analízisét még senki sem készítette el (az egyetlen kísérlet erre Goldberg alig ismert műve): világuralmi törekvés az ember és a természet leigázása, - ez a forrása a tudományosságának is. 7. És most, miután a tudomány szociológiai funkciójára némi fény esett, még egy lényeges kérdést kell tisztázni. Ez a kérdés szoros kapcsolatban van az előbbivel s annak másik oldala. A tudomány társadalmi oldaláról a hatalmi ösztön ideológiája; de a társadalmi oldal nem az egész. Nem szabad figyelmen 778
