Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Lagzi István: Közép-Kelet-Európa Jalta utáni esztendői
va számára ... létfontosságú volt, hogy hosszú távra biztosítsa magának az egész kelet-európai térséget”. (»Szabad'.« és »demokratikus« választások.) A szovjet érdekszférába került országokban elsőként Magyarországon tartottak parlamenti választásokat, melynek végeredménye megközelítette a korabeli politikai erőviszonyokat. A kisgazdák 57, a kommunisták 17, a szociáldemokraták 17, a nemzeti parasztpártiak 7 százalék szavazatot kaptak. Az 1945-ös kisgazda győzelem ellenére - tekintettel a kialakult helyzetre - koalíciós kormány alakult. A belügyminiszter a kommunista Nagy Imre lett. A magyarországi választások eredményéből a szovjet hatóságok sietve levonták a megfelelő következtetéseket. A megszállt országokban nem engedélyeztek több szabad választást. Kovács Imre - később - találóan jellemezte az akkori viszonyokat: „Az ország vezetését csak látszatra tartotta kezében a kormány. Valójában minden téren a kommunisták gyakorolták a hatalmat.” A politikai kulcsfigura, Rákosi Mátyás tömören foglalta össze az 1945. évi választás tanulságait: a szabad választás engedélyezése 1945-ben tévedés volt. A következő - 1947. augusztus 31-én tartott — választáson minden tévedés kizárt volt. A Baloldali Blokk pártjai (a kommunisták, a „megtisztított” Kisgazda, és Nemzeti Paraszt Párt, a Szociáldemokrata Párt) a szavazatok 60 százalékát kapták. Csehszlovákiában az 1946. májusi nemzetgyűlési választásokon a kommunisták 38, a szociáldemokraták 15,6 százalékot értek el. Kétséget kizáróan a munkáspártok kezébe került a hatalom. Bulgáriában a Kommunista Internacionálé vezetője, a Moszkvából hazatért Dimitrov vezényelte le az 1945 novemberi szavazást, melyet a Hazafias Arcvonal 88 százalékos arányban megnyert. Lengyelországban az 1947. január 19-én tartott választáson a kommunisták által irányított Demokratikus Blokk a szavazatok 80,1 százalékát szerezte meg, az ellenzéki Mikolajczyk parasztpártjára a szavazatok 10,3 százaléka jutott. Albániában az olasz megszállás alóli felszabadulással (1944. november 29.) szinte egyidöben a kommunisták kezébe került a hatalom. A történeti irodalomból egyértelműen kitűnik, hogy 1946-1947-ben a különböző országokban működő polgári pártokban egyre több lett az »áruló« és az »összeesküvő«, egyre több lett az olyan személy, illetve csoport akikkel a megszálló szovjet hatóságok nem tudtak, vagy nem akartak együttműködni. Nem kevés kritika érte az egyházakat, az iskolarendszert stb. Szovjet részről durván és közvetlenül beavatkoztak a megszállt országok belpolitikai életének alakulásába. A kisgazdapárt egyik vezetőjét, Kovács Bélát a szovjet hatóságok letartóztatták és elhurcolták, Nagy Ferenc miniszterelnök 1947 közepén zsarolás áldozata lett, majd lemondásra kényszerült. Romániában 1947 tavaszán a Gróza-kormány szétzúzta a polgári ellenzék IS erőit. Mihály királyt 1947. december 30-án lemondatják trónjáról, s eltávolítják az országból. A Lengyel Parasztpárt, tágabb értelemben a polgári ellenzék legtekintélyesebb vezére 1947. december végén ugyancsak országa elhagyására kényszerült. Az 1947. évi lengyel politikai csatározásokat értékelve Churchill keserűen állapította meg: Lengyelország „el van temetve a szovjet birodalomban [...] Por és hamu - ez minden, ami Lengyelország nemzeti szabadságából megmaradt”. Bulgáriában 1947 közepén (Nikola Petkov parasztpárti vezér felakasztásával, a párt likvidálásával) az ellenzék megszűnt létezni. A bolgár politikai paletta egyszínűvé vált. A nagy belpolitikai rendcsinálásban az sem okozott különösebb feltűnést, hogy a hadügyminiszteri tárca élére - mint később Lengyelországban is — szovjet tábornok került. 1947 közepén Csehszlovákiában is minden készen állt a polgári ellenzék hatalomból való kiszorítására. Masaryk külügyminiszter szerint az ország kommunista puccs előtt állt. „Menthetetlenek vagyunk, ha az orosz előnyomulást nem állítja meg a Nyugat eltökélt erődemonstrációja.” A Nyugat pedig semmit sem tett a közép-kelet-európai országokért. Kopecki kommunista párti tájékoztatási miniszternek volt igaza: „A kommunista párt és a szakszervezetek jelentik Csehszlovákiában a valóságos hatalmat. [...] Hátukat ... fedezi a Vörös Hadsereg. Nézzék csak, mi történik Magyarországon és mi a Balkánon. Ez a folyamat 755
