Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)

mást, mint azt, hogy népünk eléggé sok ideig élt az ő szomszédságukban, és a velük folytatott állandó kereskedelem révén szükségszerűen tatár szavakat kölcsönöztünk tőlük, vagy a mi magyar szavainkat adtuk át nekik”.222 Az fel sem merült senkiben, hogy ezen megállapítás legalább ennyire érvényes fordít­va: a finn nyelvű népekre is! Gyarmathi Sámuel, amint kikerült Schlözerék vonzásköréből, lényegében felhagyott a nyelvészke­déssel, amelyet egyébként is laikusként művelt. Úgy látszik kiélte azon vágyát, hogy „odavágjon” Bereg­szászi Nagy Pálnak,223 s visszatért kőzetei és tanít­ványai közé. Jeles érdeme, hogy 1817 után sokat törődött Körösi Csorna Sándorral (1784-1842). Kortársai nem becsülték túlságosan nagyra, Ka­zinczy Ferenc szerint még filológiai érzéke sem volt, Kölcsey Ferenc pedig olyan „napkeleti fejnek” ne­vezte, akitől egyszerűen irtózik,224 noha Vocabula- riuma-t elismeri: „Szótár, melyben sok magyar szók­hoz hasonló hangú idegen szókat rendbe szedett Gyarmathi Sámuel, orvos doktor, a göttingai tudós társaság tagja. A munka abc rendben adja elő a magyar szókat s utána tétetik a jelentés deákul, s tovább, a hasonló harmincöt (!) nevezetes lexikonból összeszedve.”225 A finnugristák szerint „a széles körben tapasz­talható hazai értetlenséget, dilettantizmust és elő­ítéleteket ez a jeles mű sem tudta legyőzni.”226 Sőt! Már akkor is „félrevezetett és laikus volt a közvé­lemény”.227 Gyarmathi Sámuelt azért kell értékel­nünk, mert - úgymond a finnugristák - „ezzel az igazságosztással mulasztást pótolunk”, ugyanis az ő műve is „beleszólt a magyar nép józan világ- és önszemléletének (sic!) formálásába is. Az előkelő ön­hittség (!) misztikus fellegeiből visszahozott bennün­ket a realitások szilárd földjére. Hiába lázongtak a horvátistvánok, a vámbéryárminok (sic!), majd a tu- ranista mozgalom sámánjai, a gondolkodó magyar többség tudomásul vette... azt, amik vagyunk”. „Finnugor rokonságunk ilyetén tanulsága pedig arra figyelmeztetett, figyelmeztet állandóan bennünket, hogy ne essünk az önteltség, a nyelvi vagy faji so­vinizmus végzetesen hóbortos hibájába!”228 IV. „A németek csalárdak, tinéktek segítséget nem an- nak”229 1795 után Magyarországon halotti csönd volt. A rend­tás. Nyelvtudományi Közlemények 50. (1936) 365-366. 218 Uo. 40. 219 Affinatas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae orognis grammaticae de- monstrata. Göttingae 1799. 220 Pauca admodum reperiri poterant in libris enumeratis, quae lectorem ad na- turam hamm lingua rum intimius inves- tigendam intorduxissent. Gyarmathi, Af­finitás... 1799. 178. 221 Zsirai id. mű 43. 222 Non ergo aliud numerosa in lingu- am hungaricam assumta vocabula tatari- ca demonstrare videntur, nisi gentem nos tram longo satis tempore in eorum vi- cinitate vixisse, atque per continuum cum iis commercium inevitabili necessitate vo­ces ab iis tataricas mutuasse, aut illis nostras hungaricas communicavisse. Gyarmathi, Affinitás... 1799. 222. 223 M. Nagy Ottó: Gyarmati Sámuel élete és munkássága. Bp., 1900. 44. 224 Z«irai Miklós: A modem nyelvtudo­mány magyar úttörői. Bp., 1952. 49. 225 Kölcsey Ferenc levelezése. Bp., 1990. 66. 226 Lakó György, Budenz József, Bp., 1980. 27. 227 Kálmán Béla, Budenz József. In: Tanulmányok a magyar és finnugor nyelv- tudomány történetéből (1850-1920). Bp., 1970. 139. 228 Zsirai id. mű 53. 229 A budai basa levele 1562-ból: A bu­dai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553—1589. Szerk. Takáts Sándor, Eck­hardt Ferenc, Szekfü Gyula. Bp. 1915. 12. 230 Ilorvát István, bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a múzeumi országos könyvtár őre, a peBti egyetem oklevél, pe­csét és címer tudományi tanára. Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái. IV. Bp., 1896. 1211-1220. 231 Magyarország története. V/l. Fó- szerk. Mérei Gyula, szerk. Vörös Károly Bp., 1980. 457. 232 Magyarország története. V/l. Bp., 1980. 453. 233 Fessier Ignácz Aurél, ág. ev. püs­pök, a M. Tud. Akadémia külföldi levelező tagja. 234 Fessier I. A.: Die Geschichten der Ungern und ihrer Landsassen. Leipzig 1815-1825. 235 Dr. Fessier I., Gemaelde aus den alten Zeiten der Hungam. I. Attila. II. Die drei grossen Könige. Ill—IV. Mathias Cor- vinus. Breslau 1808. 236 Külön említést érdemel Fessier azon törekvése, hogy a történelmet az ol­vasó számára életre keltse, ezért két kö­tetet is párbeszédes formában írt meg! 237 Das War im Allgemeinen Europa’s Gestalt, als die Hungern, ein scythisches Volk. Fessier: Gemaelde... II. Breslau, 1808. 15. 238 Den Söhnen meines Vaterlandes, IIungamB, Biedern, Tapfem, Edeln Män­nern. Fessier: Gemaelde... III. Breslau, 1808. belső címoldal. 239 Dr. J. A. Fessier: Die Geschichten der Ungern und ihrer Landsassen. Erster Theil. Die Ungern unter Herzogen und Königen aus Árpád’s Stamme. I. Leipzig, 1815. Vorrede. 240 So wurde Asiens Norden wieder aus 736

Next

/
Oldalképek
Tartalom