Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)

bírálja126. Munkájában két nagy térképet is közölt. Az egyiken127 bemutatja Kerestél (Palus Maeotis) Mongóliáig Ázsiát, a Hoangho folyó felett feltüntetve azt a három tartományt (Sen-szi, San-szi és Pe-cse- li), ahonnan a hunok, a türkök, a mongolok, a ma­gyarok és a tatárok származnak128. Az Altáj-hegység nyugati oldalán helyezte el a „Populi Igri”-t, ám északon, az Ob mellett jelzi Juhria-t! A másik tér­kép129 a Kárpát-medencétől mutatja a tájat az Ura­iig, s ezen a turkok vagy magyarok ősi szálláshe­lyeit130 a Volga torkolatánál és a Káspi-tó északi oldalán mutatja, a Donyec és a Don közé helyezi a kazárokat, a kazároktól északra a mordvákat, tőlük keletre a besenyőket, ettől északabbra pedig „Bul­garia Magna”-t. Amikor Pray könyvei ismertté váltak Európá­ban,131 már nem tehették meg azt véle, mint 1709- ben Bél Mátyással, akit a hóhér Heister generális előtt bevádoltak a haragosai „magyarkodás” mi­att132, és csaknem kivégezték e nagyszerű magyar tudóst133, ám az akkori „nemzetközi helyzetben” te­tőfokra hágott a németek magyargyűlölete. Csak öt esztendő telt el azóta, hogy egy magyar (!) elfoglalta Berlint, 310 ezer forinttal megsarcolta, sok foglyot elhajtott134. Skandallum! Gyalázat! Ki ez a Hadik András? Kik ezek a magyarok? Az Európát legyőző hunok és ava­rok rokonai volnának? Bizony nem véletlen, hogy a Szentpétervárra került német Johann Eberhard Fi­scher (1697-1771)135 és kiváló barátja August Lud­wig Schlözer (1735-1809)136 nekirontott a francia Deguignesnek és még inkább a magyar tudósoknak. Fischer, A Szibéria története, Szibéria felfedezé­sétől ezen országnak az orosz fegyverek által történt meghódításáig című könyvében, amelyet a tudo­mányos akadémia gyűlésein olvastak fel,137 hossza­sabban foglalkozik a „Jugor-hegység” mindkét olda­lán élő vogulokkal138, s abból kiindulva, hogy a XVII. században élt Abulgazi kán139 szerint az Irtis folyó­hoz hajdan az újgurok egy része vándorolt fel, azt gondolja, hogy az újgur-jugor ugyanaz az elnevezés, s a vogulokat takaija. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezek az Irtis menti vogulok megmaradtak született vadságukban és tudatlanságukban™, majd így folytatja: a vogul és az osztyák nyelv, különböző nyelvjárások ellenére közös anyára, tehát ugyan­azon eredetre lehet ráismerni, mégpedig én úgy vé­lem, hogy az észtekre, a finnekre, a lappokra, a per­miekre, a vótokra, a cseremiszekre, a mordvinokra és a csuvasokra. Végül is ezeknek a népeknek nem csekély számú olyan szavuk van, amelyek közösek eredete. In: Attila és hunjai. Szerk. Né­meth Gyula. Bp., 190. 14-16., 24-25. 118 „diligentissimus vir" és „eruditissi- mu8 vir" a legkitűnőbb és legtudósabb fér­fiú - íija Pray a 8. és 12. oldalon. 119 Dissertatio praevia de origine Hun- norum. 120 Annales veteres... 1761. 66-184. 121 Annalium pars II. Complectens rés gestas Avarum ab anno Christi CCCX ad annum DCCCXXVII, Annales veteres.... 1761. 185. 122 Annalium pars III. Complectens res gestas Hungarorum ab anno DLI ad an­num CMXCVn. Annales veteres... 1761. 295-388. 123 A tények igaz szavában kételkedni nem lehet (nudam factorem narratio- nem...dubitandum non est), hiába ronta­nak rá a legjelesebb franciára (si quiB nostra cum Gallico opere praestantissimi viri sontenderit). 124 Vannak egyesek, akik a hunokat a moszkvai tartomány északi részén fekvő Iharia-ból kívánják származtatni. Hozzá­téve, hogy a magyarok is innen származ­nak s így foglalták el Pannóniát (haec est Iharia, ex qua olim Hungari progressi Pannoniam occuperunt, Attilaque duce multa8 Európáé provinciaB debellarunt). Annales veteres... 1761. 62. 125 Comeniu8 primum observavit. Ec- cardus: Hungaros verő dialecto úti, quae cum una lingua Finnica convenit. - An­nales veteres.... 1761. 319. 126 Annales veteres... 1761, 62-63. 127 Annales veteres... 1761. 12-13. ol­dalak között egy kihajtható nagy térkép. 128 Séd multocertiora sutt, quae Sinici annales de hoc argumento prodibere... trés provinciáé... quae deinceps sub nomine Hunnorum, Tursorum, Mogolum, Hunga­rorum ac Tartarorum claruerit. Annales veteres... 1761. 8. 129 Annales veteres... 1761. 295. 130 Turcorum seu Hungarorum vetus sedes. 131 Nagyon jellemző, hogy Pray György halála után egy esztendővel Ludwig von Schedius 1749-1801 között megjelent munkái sorában az Annales-t és kiegészí­téseit egyáltalán nem említi meg! Über den königl. ungarischen Historiographer heim Abt Georg Pray. In: Zeitschrift von und für Ungern zur Beförderung der va­terländischen Geschichte, Erdkunde und Literatur. Pest, 1802. 32-34. 132 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. Bp., 1891. 781. 133 Bél (Belius) Mátyás, ág. ev. prédi­kátor. 1684-1749. Lelkes híve volt a szkí­ta-hun rokonságnak. 134 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IV. Bp., 1896. 227. Ráth Má­tyás: Über die Ausrottung der ungari­schen Sprache. Staatsanzeigen 12 (1787) 339-340. c. cikke jól jelzi, milyen nagy erők mozdultak meg a magyar nyelv ki­irtására. 135 Allgemeine Deutsche Biographie VII. Leipzig, 1878. 73-74. 136 Allgemeine Deutsche Biographie. XXXI. Leipzig, 1900,567-603. A. L. Schlö­zer eredetileg Wittenbergben teológiát ta­nult. Kiváló képességét jelzi, hogy 1765- ben, tehát 30 éves korában már n. Katalin cámő kegyéből Szentpétervárott pro­728

Next

/
Oldalképek
Tartalom