Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Határ Győző: Életút 3.
- Hova tűnhetett?! Egy kétméteres kobra csak úgy ukmukfukk nem tűnhet el!- Hát nézzen ide, nézze meg maga is: üres a kosár! Igaz, az óriás fonatos kosár a fenekén a puha rongyokkal üres volt. Az életünk amúgy is a kobra körül forgott: megkövetelte a trópusi meleget és a hősugárzók ütege télen-nyáron ott állt, körbefogva a kobra kosarát, és ha én keserűen felhánytorgattam, hogy az isten se győzi azzal a drága árammal, a hölgy megbántottan visszavágott: az istennek tán drága, de Angliában olcsó az áram, ne sajnáljam tőle és a Drágalátostól. Igen-igen! Mert megérezte, hogy nem szeretik, nem szívesen-látott! Azért! Mert fázott nekem! És most nincs sehol! Elkezdtük keresni. Az ágyak alatt, a kandalló szurdokjában, a teakonyha szuszékjában; az erkélyen; a kertben. Elszökött, nincs kétség.- Telefonálok a rendőrségre. Telefonált.- Veszélyes az a kobra, kérem?- Az én kobrám? A légynek sem árt. Csak nagy. Nem szereti, ha megijednek tőle.- Milyen nagy?- Olyan, hogy a nyakamból a földig lóg. És nemis úgy veszélyes, hiszen megkezelték és ki van véve a méregtüszője; de attól még megfojthat egy macskát vagy egy arra játszadozó csecsemőt, ha elmászik nekem a kertek alatt.- A Chalcot Gardens 6. alatt? Azonnal jövünk. Nem volt sietős, inkább félős volt a két rendőrnek és sokkal alaposabban végigzargatták zugolyainkat a kobra után. Egyszercsak hol-hol nem, a fürdőszoba autogejzírében mocorgást hallanak. Hívják az artistanőt.- A kobrám! Semmi kétség. Első mérgében mindjárt nekem támadt:- Hát persze! Ennek is maga az oka! Mert sajnálja tőle az áramot! Mert fázott az én gyönyörűm! Azért! Azért bújt ide be: hogy a gyújtóláng csövénél melegedjen!- Hívja! Nyúljon be érte!- Mutyuli-putyuli! Gyere elő aranyoskám! A kobra az istennek se. Az egyik rendőr már a telefonon lóg: hívja a tűzoltóságot, a Gázmüveket. Kisvártatva: vijjogó sziréna; a tűzoltóság kiszáll.- Hja: kobra! Nem őrültünk meg, kérem, hogy benyúljunk érte: Hol?! Sehol a nyílás!- Csak tudnám, hol bújt bele...- Nincs más hátra, le kell szerelni a hengerköpenyt. Éles csengetés: a gázosok. Az egyik gázszerelő kicsavarozza, a másik markos legény a magasba emeli róla - leemeli a bádogköpenyt. A kobra egyetlen roppant godiuszi csomóba tekeredve a gyújtóláng körül - ránk vigyorog. Megleltük a kobrát, megígértem artistanőmnek, hogy eztán nem garasoskodom az árammal és megenyhült irányomban. És míg kedvencét tejecs- kével itatta, különös kegyként megengedte, hogy nevében telefonáljak a cirkusznak: nem mondja le, nincs baj, fellép, megvan a kobra... (Az epizódot 682 f
