Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Kovács L. István: Sebeők János

demokráciával együtt fejlődhet ki, és terebélyesedhet komoly politikai erővé egy olyan párt, amely a bioszféra érdekében lép fel. Reméltem, hogy a nem emberi élet érdekei markánsan megjeleníthetők a történelmi létformán, azaz a politikán belül. Ma már nyilvánvaló, hogy a politikai boszorkánykonyha más receptekkel dolgozik, s annak szakácsai nem lehetnek álmodozók. Csak azok végezhetnek tartósan konyhaművészeti mutatványokat, akik közel vannak ahhoz a bizonyos tűzhöz, vagyis a hatalom tüzéhez. Oda pedig holmi bioszférikus programokkal nem lehet eljutni. Amikor ezt felismertem, visszavonultam az aktív közéleti szerepléstől. Elkészült viszont Alázadó bioszféra című könyvem, amely egy ökológián, környezet- és természetvédelmen túli, radikálisan újszerű filozófia foglalata, vagy inkább előjátéka.- Visszavonult, de valójában mégsem vonult vissza, hiszen legutóbb a Liszt Ferenc téren egy homokórába ült bele, amelynek alsó részében egy csontváz foglalt helyet. Miért érezte szükségét az újabb közszereplésnek'?- A Föld horrorisztikus időgéppé változott, amely az életet halállá, az őserdőt pedig sivataggá változtatja. E demonstráció metakommunikativ és művészi eszközökkel ugyanarra figyelmeztetett, mint amire korábbi performance-aim, a ketrec és a fűrészporos koporsó. Arra, hogy az úgynevezett genetikai erőforrások elperegnek, hogy végzetesen és menthetetlenül szegényedünk. Az igazi veszélyt a lelki és a biológiai erózió jelenti. A pokol oly kitartóan dolgozik, mint ahogy arcunkra Aprily Lajos-i értelemben véve pókhálót sző az idő. Egyébiránt maga a homokóra kultúrtörténetileg komoly hagyományokra visszatekintő jelkép, hisz a barokk elmúlás-csendéletek, vanitasok s haláltáncok mindig hozzá fordultak segítségért, ha kellett egy csipetnyi múlandóság.- Legutóbbi regénye, amit Iszlai Zoltán „összhatásában irtóztatóan kellemes”-nek nevezett, s nemrég, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Kossuth Kiadónál, mintha szakítana a természetvédelmi irányultsággal, hisz angyalok, tündérek, holt lelkek a főszereplői. A Sárkányviadal, a Médium, a Lázadó Bioszféra után hogy kerül a csizma az asztalra?-Ha csizma, a Hisztériumjáték afféle olasz csizma, hisz a hatalomról szól, s egyidejűleg rokona a dél-amerikai hatalomirodalomnak, Marqueznek, Vargas Llosának, Tolkien- nek, Szolzsenyicinnek, Haseknek és Capeknek, de nem áll távol Dantetól és Madáchtól sem, ugyanakkor egyik sem hatott rá közvetlenül. A testvér is rokon, de egyik testvér a másikra mégsem tud hatni genetikailag. így van ez a fentebbi erőcentrumokkal is, melyek nem a regény ihletöi, vagy forrásai - szülői ágon -, hanem párhuzamos testvérei. Ami pedig az elvárásokat illeti, minden eddigi művem önálló stáció az előzőhöz képest. A Sárkányviadal után a közvélemény azt várta, hogy jönnek majd az olvasmányos „kis kínaiak”, sok-sok tisztességgel megírt széppróza. Ehelyett jött tíz év szünet, majd a Médium - Ifjúkori önarckép után az Ulysses —, hogy a joyce-i párhuzammal éljek, merthogy ő sem ontotta a regényeket, számára is minden mű egy-egy korszak volt, s egyben korszakhatár. A Lázadó Bioszféra, mint filozófiai munka ugyancsak sokakat meglepett, mondván: író maradjon a kaptafánál s ne filozofáljon. Hamvas, Szentkuthy, vagy épp Cholnoky azért oly emészthetetlenül idegenszerű, mondjam netán, hogy „idegenszívű” a magyar irodalmi királycsinálók számára, mert a magyar humán kultúra irtózik az ontologikusabb, filozofikusabb gondolkodástól. És már el is jutottunk a Hisztériumjátékig, mely egy abszurd, s néha talán morbid, itt-ott szarkasztikus, ám mélységesen tragikus tabló a huszadik századról. Most az számít botránykőnek, hogy mondandóm van az emberről, de ez csak azért lephet meg egyeseket, mert úgy vélték, hogy a bioszféra-ember viszony, amiről eddig írtam, valami „elvont” dolog, s hogy én egy „elvarázsolt” fickó vagyok.

637