Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Sajó László: József Attila ismeretlen versei az elmegyógyintézetből - Majd tavasz lesz..., Alva talál..., Az elmegyógyintézet udvarán... (versek)
Alva talál... Alva talál az ébren lét. Mióta világra jöttem, az élet két végét — idehallom - valaki rágja. Kisded - szalmán fekszem én is. A matracon át, ha mozdulok, zenéd sodronyok húrjain hallgatom Isten - szférák, szeráfok üzenetét. Míg alattam fortyog a kübli. Isten hiába fmgtorog, az éteren át is bűzlik az ágy alá rejtett kis pokol. És szülnek a szennyvízcsatornák föltámadó patkányokat, elharapják az alvók torkát, nem várják meg, míg húsom rámrohad. A földben már az összes vermet embermaradékokkal telihányta, most odafönt tündöklendez. Fényt okád a mennyezeti lámpa. A világot csillag-sarkain egyszer rágyújtom - akkor eljön, és hajnalig elüldögél halálos ágyunkon. (Új szobatársat kaptam - az Istent. Lekötözték a vaságyra. Azóta nem mozdul. Megpihent. Látogatás van. Vasárnap.)
