Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló

Idefelé jövet, egy piacon bevásárolva megtapasztaltuk, milyen élményekkel jár itt a gyümölcsvétel. A piac zsivaja, az árujukat hangosan, kiabálva, kántálva kínáló eladók, kofák, majd a fehér szahábhoz csatlakozó kosaras gyerekek, akik kulinak mondják magukat, pénzt kunyerálnak, beleszólnak az alkuba, lerázbatatlanok. Megérintenek, megrázzák inged ujját, nadrágodat, melléd sodródnak, követnek, elébed vágnak, kitűnően csinálják. Mosolyognak, mert a játék pénzre megy. A vásárolt gyümölcs alá odanyomják fonott kosarukat, minden alkalmat megragadnak, hogy nélkülözhetetlenségüket észrevegyük. Ok a mi barátaink. 0, Pariksit az igazi kuli, a többiek, ezek itt, csalók, hamiskodnak. És kísérnek kitartóan, döngicsélve jönnek utánad, elébed kerülnek, elmaradnak, visszajönnek. Egyikük kiforgatja a zsebét, mutatja milyen szegény. A zsebhez egy spárgát is kötött, amely egy könyökmozdulattal visszarántja a kiforgatott nadrágzsebet. Akad köztük, aki alig négy-öt éves. A bevásárlás végén, amikor beszálltunk az autóba, kedvesen, mosolyogva integetnek. Jól szerepeltünk, jól szerepeltek.

Délután autóval a Laksmi Narajan templomhoz. Az adományozó nevéről Birla szentélynek is hívják. A század harmincas éveiben épült. A Laksmi oltárnál fólfestik homlokunkra a piros pontot (a hindut), s hármunk nyakába virágfüzért akasztanak. Ezért persze perselypénzt adunk. S így koszorúsán, a harmadik szem helyét jelző piros ponttal, áhítattal jövünk-megyünk a tömegben, a kíváncsiskodók, zarándokok áramlásában sodródva, tolongva. A kertbe kijutva már nyugalmasabb: tavak, barlangok, szobrok, magányosan, csoportosan, oltárok, a fűre telepedve egy hindu szekta tagjai falatoznak, kántálnak, ájtatoskodnak. Egy kamasz fiú kísér kitartóan, észreveszem, hogy itt én vagyok a különös, ritka ember. A más-világi lény.

S amikor kilépek a templomból, a többiek már elfoglalták helyüket az autóban valahol a túloldalon. Míg nézelődöm, keresem a kocsit, utcai árus csapódik hozzám, kísér, rohamoz, eladni akar, elmarad, újra beér, egy zsebbe való (szantálból faragott) sakk-készletet kínál, majd képeslapokat, elébem vág, hímzőrámás alkusz pattan fól a fűből, már ketten kísérnek, zsinatolnak, döngicsélnek, jó bemenekülni előlük a kocsi terébe.

A Kutab Minárhoz is zarándokolnak hinduk, muzulmánok vegyest. Gyolcsruhában körbekerülik a falakat, majd van, aki a farmernadrágját magára húzva lép ki a zarándokhelyről. A parkban láttam, hogy egy aszkéta leborult egy dúsabb fa előtt. Tenyérrel megáldja az ágakat, kilép a fa köréből, fölveszi gumipapucsát, hanyatt fordul, átveti egymáson a lábát és nézi derűsen a lombokon át a végtelen kék eget.

Este Andrásékkal együtt vacsorázunk. Vegetárius szamósza (zöldség tésztában sütve). ízletes, finom, élvezem a másságot, a különlegességet.

Vacsora után a Dzsanpat Szállóból gyalog indulunk haza amerikás természetgyógyász társammal. Eltévedünk, majd többszöri útbaigazítás után megtaláljuk vendégházunkat. Míg a napi eseményeket idézem, odakint a késő esti közlekedés moraja, tülkölés, dudálás. Idebent kialvatlanul néznek rám füzetemből a betűk.

34