Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Takáts Gyula: Az igazi poézis keresése Berzsenyi-Hölderlin-Kazinczy-párhuzamok
Diotima és Berzsenyinél Harmónia szerelme és ihlete a remény... Hölderlin levelében „Isteni óráknak” nevezi ezeket, „midőn a boldogító Természet öléről térek haza vagy az Ilisszosz platánligetéből, ahol Platón tanítványai közt ütöttem tanyát, s szemem a dicső szellem röptét kíséri”. (A levelekből és a Hüpe- riónhó\ az idézetek Szabó Ede, a versek Bernáth István fordításai.) Ide akar kikötni, ilyen partra szállani Berzsenyi is. De míg Hölderlin a Hüperión ábrándvilágában bolyong, addig Berzsenyi „osztályrészül” a göröggé, latinná teremtett, eldugott somogyi valóságot varázsolja maga köré. „Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe - A heves ifjút!” - Hölderlinnél nem a testnek, a léleknek van hazája. A szellem jár szabadon, Berzsenyi szavaival „gyönyörű Larisszá- ban”. Szemünk előtt száll Hölderlin az ő Hüperiónjában ott, ahol sohasem volt, de mégis köztünk ragyog, mint Berzsenyinél „szentelt ligetek homályán a Tiburi forrás”. Berzsenyi, hogy a sorsot legyőzze, a talpa alá teremtett magyar Hellaszt. így akart Harmóniával itt szabad és boldog lenni: Van kies szőlőm, van arany kalásszal Bíztató földem: szeretett szabadság Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől-Kérjek-e többet? Azt kéri, hogy mint Hölderlint Diotima, őt Harmónia ne hagyja el. Harmónia, ez a Berzsenyi-életstílust segítő múzsa. Mert ha az „édes poézis és szerelem” vele marad, akkor ez a pásztori és halásztanyás táj, ez a márványtalan és babér- és narancsliget és szentélyek nélküli „vadon tájék kiderült virány lesz - Gyönge dalodra”. Hölderlin világa ott ragyog egy képzelt Hellaszban, „ahol a hajnalpír száz hóborított bérc fölött játszik, a Helikon és Parnasszosz pompás vadona és Sziküón édeni síksága között”, ahol „diadalmas félistenként tajtékzott a csillogó öböl”. Berzsenyi a magyar táj ligeteiből és képeiből épít ki Pannóniában magyar hüperióni környezetet, Termékeny mezeid mennyei harmatok Mossák, s csűreidért Európa irigyel. Itt édent mutató sorhegyek oldalin Bacchus tölt poharat, s néked az isteni Nektár legnemesebb vedreiből merit. Itt Árkádia zöld halmai nyillanak, Hol Pán legjelesebb barmok után dalol... Itt, ahol nemcsak a költő megjelenítő és lelket adó erejétől, de a maga harmonikus természeti adottságaiban is helléni ez a táj. Berzsenyi, aki sokat kocsizott és lovagolt e berkekben, és látta a Balaton és a vulkáni és mészhegyek derűs ölelkezését, ő ebben a magyar Attikában szinte természetes megindult- sággal barátkozott a Helikon lányaival, és írt himnuszt is Keszthely isteneihez. Amely tájat, mint magyar hérosz, Festetics még inkább Helikonná tett. Hozzá itt emberközelből szólhatott a költő. Akár Hüperión - Hölderlin szavaival is: „Te nyitottad meg újból Akadémosz ligetét.” - Ilyen a magyar hüperióni 387
