Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Kaba Ákos: Az őskrónika és Anonymus koratörténete

Hogy Anonymus hézagpótló Árpád-honfoglalás történetet írt, azt nemcsak az évszámok, hanem az általa megőrzött népnevek is egyértelműen megerősítik. Krónikáink feltűnő különbséget tesznek a szkíta magyar és a nem szkíta magyar, vagyis a Hunor népek között. Ennek valószínű vallástársadalmi háttere van, ennek taglalása azonban kívül esik jelen írásunk keretein.

Annyit azonban mégis megjegyzünk, hogy a hetu-moger hétnemzetségű, kutogor (kabar—székely) hatnemzetségű és az utugor (onugor) ötnemzetségű törzsszervezet megnevezése volt. A Képes Krónika 27. fejezetének zárómondata: „Scytiából való második kijövetelkor a száznyolc nemzetség mindegyikéből kétezer fegyveres férfi jött el, családtagjaikat nem számolva”. Világos, itt a krónikás összecserélte a törzset a nemzetséggel, ugyanis kútfőkből ismeretes, hogy egy (nemzetségi) vármegye 400 lovast állított ki, a 2000 (5 x 400) pedig egy onugor törzs harcosainak létszáma. A Tarihi Üngürüsz Krónika szerint az első foglalás (373) előtt: „Hunor népéből 10 000 (5 x 2000) ember gyűlt össze”. Az onugor = tízugor értelmezése tehát védhetetlen. Sebestyén Gyula által közölt onugor = nagy-, vagy fejedelem-ugor a valószínűbb. Az utugor = ötugor és a kutugor = hatugor megfejtését is megerősítik a törzsszervezetek számadatai. Oskró- nikából ismeretes Csaba 15 000 (6 x 400 = 2400, 6 x 2400 = 14 400) harcosa. A mohamedán forrásokból pedig a szkíta Árpád népének 20 000 (7 x 400 = 2800, 7 x 2800 = 19 600) létszámú serege.

A Névtelen még jól ismerhette ezt a különbséget, mert ő állítja egyedül, hogy a hét magyar nemcsak Szkítiából jött, de egyenesen szkíta származású, első királyuk Magóg volt. E név bibliai származása kétségtelen, de az Oskrónika megőrizte eredeti alakját, a Magor-t. Tovább az 5. fejezetben írja: „... eredetét a szkíta nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentu-mogernak neveznek”. Árpád népe tehát olyan szkíta nemzetből ered, amelynek azelőtt Dentu-moger volt a neve. Ez a név területet és népnevet is jelöl, ezért nem értelmezhető a Don folyó nevéből. Jelentését a Képes Krónikában megőrzött ősszövegből tudjuk meg, ahonnan Anonymus is kölcsönözte. A Kelet-Szkí- tiáról szóló fejezetben ez áll: „Dentos-nak is mondjuk őket, fogas voltuk okából, mert mint a fogak, mindent megrágnak és megőrölnek...”. A dentu tehát torzított latin szó, így a dentu-moger fordítása fogas-magyar. A görög asphaloi jelző rendíthetetlen értelmezése is rokon jelentésű. Az ellenben kizárt, hogy saját nyelvükön dentu-mogernak hangzott volna. Anonymus már nem értette a szóösszetétel eredetét. O azonban megőrizte azt a népnevet, amelyből ez a kifejezés keletkezett.

Ez a név a soba-moger. Csaba-magyar nem lehet, mint ahogy eddig értelmezték, mert a korabeli írásmódnak megfelelően akkor Caba vagy Chaba-nak kellett volna írni. De a törzsi hagyományok is kizárják, mert Csaba (Kaba) a kabar és a velük azonos székelyek mitikus őse volt, magyaroké pedig a Turul. Nem is említve, hogy Kadosa (kad < kút) neve valószínű a kutogur-kabarokat vagyis Csaba népét takarja. Ezenkívül Anonymus csak a Zoard népét nevezi soba-mogernak. Zoard-szavard pedig a szabir megfelelője, következésképpen a sóba sem jelenthet mást. Ahogy a Csaba-Kaba-ból kabar, úgy lett a Sóba ős nevéből a szobar-szabir népnév. Idővel a sóba-nak csak a sob (szap, zap) fog jelentése maradt fönn, így lett szabir-magyarból fogas-magyar és ebből a latinizált dentu-moger. A mariföldi tarsolylemez két szembeforduló oroszlánján természetellenesen ábrázolt „nagyfog” is valószínű hasonló hagyományt tükröz. A Névtelen ezenkívül is említ egy epizódot, amely felhasználható további bizonyításra.

Anonymus a 45. fejezetben elbeszéli, hogy Zoard meg Kadosa Árpád engedélyével átkeltek a Dunán, meghódították a bolgárokat és a macedónokat. Majd így folytatta: „Zoard ugyanezen a földön vett magának feleséget, és a nép melyet most soba-mogernak mondanak, Zoard halála után Görögországban maradt”. Itt ő egy valóságos eseményt ír le, csak az időpontban tévedett, mert nem Árpád idejében történt, hanem 230 évvel korábban. O is valószínű a regösöktől hallotta, akiknek az események színes leírása fontosabb volt, mint az évszámok hűsége. De lehet-e őt elmarasztalni ezért, 300 évvel Árpád honfoglalása után? Egyáltalán csoda, hogy ennyit is átmentett.

361