Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Kaba Ákos: Az őskrónika és Anonymus koratörténete

évvel ezelőtt került elő a bécsi udvari levéltárból. Azóta már kis könyvtárra valót írtak titokzatos személyéről, de a mai napig nem kerültünk közelebb egy minden szempontot kielégítő magyarázathoz. Bevezetésében írja: „Fent nevezett mester, néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Hungária királyának jegyzője, N.-nek az ő legkedvesebb barátjának, a tisztelendő és az írástudás művészetben avatott férfiúnak üdvözletét meg kérése teljesedését jelenti”. Fel­tűnő ebben az idézetből először, hogy ígéretéhez híven csak a legkedvesebb barátjának írta meg a magyarok történetét, nem jegyzői minőségében. írása tehát nem volt hiva­talos krónika. Másodszor, nem nevezi meg barátját, s ezzel kétségtelenül szándéka volt saját nevét is elfedni. Elénk vita tárgyát képezi a bekezdés „Pdictus magister” magyarázata. A vélemé­nyek megoszlanak a „Fent nevezett mester” és a „mesternek mondott P.” között. Ko­rabeli latin szövegekben általános a praedictus rövidítése pdictus-ra, de a „dictus ma­gister” teljesen ismeretlen a latin írásgyakorlatban. Ez teljesen érthető, mert nem kellett „magistemek mondott” címzéssel illetni azt, akinek képzettsége révén úgy is kijárt a magister cím. A korabeli írásgyakorlat alapján tehát nem kétséges, hogy a „preadictus magister” az egyedül bizonyítható értelmezés. A Pdictus (preadictus) tehát csak egy elterelő, jelentőség nélküli utalás, de a szándékos névelhallgatás is ezt az olvasást erősíti. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Jakubovits Emil vizsgálata óta lett ál­talánosan elfogadott a P.dictus olvasat, mivel ő nem talált kiírt nevet a gesta első oldalának szövegében, akire a preadictus vonatkozna. A fenti szöveg elemzése alapján azonban kétségtelen, hogy a korabeli írásgyakorlat és névelhallgatás ténye kizárja a P.dictus magister értelmezést. A gesta keletkezésének idejét úgy történeti, mint művelődéstörténeti elemzése egyértelműen a 12. század végére rögzíti. Ennek részletezése kívül esik jelen célkitű­zésünkön. Mindenesetre Mátyás Flórián tanulmánya óta már kétségtelen, hogy Anony­mus III. Béla király jegyzője volt. Azóta ifj. Horváth János és Váczy Péter újabb adatai is ezt még inkább megerősítik. Személyéről és körülményeiről a legátfogóbb tanulmányt Sebestyén Gyula írta „Ki volt Anonymus?” címmel. Pályaműve méltatlan elutasítást kapott Pauler Gyula és Fejérpataky László történészektől. Akik kifogásolták kutatásának eredményét, a főpap írót, mert szerintük bevezetésében csak jegyzőnek nevezi magát, tehát püspök nem lehetett. A már említett névelhallgatás következményeként rangját is rejtenie kellett, hogy kilétét teljesen eltakarja. Az elutasító bírálat tehát a legkevésbé sem volt alkalmas arra, hogy Sebestyén pályaművének eredményeit kétségbe vonja. A gesta keletkezésének körülményeit legjobban Anonymus személyének nyomra vezető adatai világítják meg. Mivel Sebestyén Gyula tanulmányát tartjuk a legátfo- góbbnak, ezért támaszkodunk az ő kutatására. Bevezetésében a Névtelen megemlíti, hogy tanulmányának során barátjával együtt olvasták Dares Phrygius trójai törté­netét, melyet ő saját fogalmazása szerint, a görögök háborújával együtt megírt. Barátja sürgetésére ezután hozzáfogott a magyar királyok és nemesek származásának törté­netéhez. Kitűnően ismeri a főnemesi nemzetségek birtokviszonyait. írása szokatlanul öntudatos és magabiztos, felülről lefelé tekintő, tehát előkelő személyiség volt. Nevek átírásánál francia írásmódot használ; blasii hismaelite, ermelin, ez is, mint a Trója története, párizsi iskolázottságra utal. Mint pártember, Imre király fiának III. László utódlási jogát szorgalmazta azzal, hogy kiemelte Árpád fia, Zolta gyermekkori vezérré választását. Ez a megjegyzés valószínű Jakabnak (Anonymus barátja), a későbbi váci püspöknek szólt, mint II. Endre nevelőjének, hogy befolyásolja neveltjét Imre fia, Lász­ló trónutódlásának az elismerésére. III. Béla és Imre király francia feleségeik, Capet Margit és az aragon Konstancia kíséretében számos haszonélvező lehetett. Azonkívül a nagyszámú francia cisztercita és bencés szerzetes betelepítése, valamint a szebeni prépostság alapítása érzékenyen 357

Next

/
Oldalképek
Tartalom