Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)
leszállít, de rossz helyen, legalább húszpercnyi gyaloglásra a céltól. Az eső ömlik, mocskos csatornalében gázolunk egy új áruház fedett előteréhez. Szakad a boldogok könnye, s mi jobb híján várunk. A t.b. konzulhoz már nem megyünk, s mivel telefon számunk sincs, értesíteni se tudjuk, hol akadtunk el. A találkozó utáni komolyzenei koncert is elmarad. Tarka rövidnadrágban, strandpapucsban vagyok, a trikóm teljesen elázott, így talán még Indiában sem illik Chopint és Lisztet hallgatni. Ácsorgunk a védett teraszon, s közben zajlik a forgalom az utcán, motoros riksák, társas- és személykocsik robognak, kerékpárok kavarják föl a vizet, teherkocsik tülkölnek, brekegnek, száris nők gázolnak át a pocsolyákon, riadt hivatalszolga cuppog a vízben, a kisebb motorosok tengelyig áradatban. Várunk. A terebélyes utcai pocsolyát lassan nyeli a rács, fehéren kavarognak benne habszivacsdarabkák. Egy csöndesebbnek vélt pillanatban, amikor az eső csillapodni látszik, nekieredünk. Hazafelé. Az égből újra rázendítenek. A helyzet pokoli. Az út két széle teljesen víz alatt, a közepén maradt keskeny sávban ömlik szembe a motoros forgalom, fölülről zuhog ránk a sós lé, alkonyodik, kivilágítatlan kerékpárok ugrasztanak félre, fröcskölő kocsik. Judit nekikeseredve káromkodik, szidja veszettül a tamil kultúrát, a városatyát, a közműveket, a ránktülkölő autósokat, ezt az egész rohadt bagázst. Bőrig ázva érünk haza (kis zacskónyi banánt vásárolva közben), a naplóm is megsínylette az esőt, válltáskámba is beszivárgott az égi áldás, s noteszom ragasztása leázott, a fedele levált. Odahaza azonnal zuhanyozás, ruhaöblítés, kimosom nadrágomból a halpikkelyeket. Érzelmes természet lévén, pár banánt elfogyasztok (a vízö- zönben vásároltakból), írok pár sort a maiakról. Liszt és Chopin helyett ma az ég vízizenéjét hallgattuk, hazafelé menekülve leckét kaptunk abból, hogy a kiszolgáltatott ember a világ talpa alatt fetreng. A többiek dudálnak rá, mellé köpködnek és vihognak rajta. S még a banánárus is becsapja szegényt. (Folytatjuk) 343
