Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Határ Győző: Életút 2.

szőnyegbombázások, nem is egy. Ahogy lejött s nem is a földszintig - mert a beszakadt téglaboltozatban fóldtorokra lehetett látni, pincemély kazamatákra s az égre tárt kazamaták fenekén, a beleolvadt téli hó, hónapok bele- szivárgott esője alatt: leszakadt könyvfedelek, maszattá ázott papírlapok dág- ványa. Oly kétségbeejtő-kilátástalan volt, hogy már-már feladtam:

— Zsuzsa. Menjünk haza.

De Zsuzsa virgoncabb volt, közelmerészkedett, hívott, belerángatott:

— Vágjunk neki!

Három napig folyt az ásatás, kötésig álltam a sártörmelékben, elázott iratcsomókban, csákánnyal törtem szét a ráhengeredett téglatömeget. Én „termeltem”, Zsuzsa válogatta. Döntvénytári bekötött évfolyamok, periratok tömege, Népszava-kiadványok, sivár brosúrák elázott rakása - a „tiltott” irodalom. Harmadnap valamire bukkantunk, ami ismerős volt: Charles de Coster, „Thyl Uylenspiegel” című klasszikus remekének orosz nyelvű díszkiadása. Az enyém ami volt. Mellőle egyre-másra előkerültek más orosz nyelvű könyveim is azok közül, amelyeket még Mordocskáéktól örököltem. Jófele kereskedünk. Délutánra már megkerült az a kevés, ami megkerülhetett: néhány juvenilia, néhány vers és — egy-két lap kivételével - a Csodák Országa HAT- SÓ-EURAZIA kézirata. A gépelmény elveszett. Tudod, milyen gyors munkás vagyok, akkor én, köpi-törüli alapon, nyomban nekiálltam és erőltetett menetben, a hiányzó oldalak bepótlásával, legépeltem a paksamétát. Hogy kéznél legyen, ha kell. De javítani már nem én javítottam, volt annak avatott korrektora. Szép is, jó is - aki szívderítőén tudott felnevetni, ha tetszett a fejezet, javítás közben - és aki értett is, hogy ne értett volna hozzá? Hiszen kiadó lánya volt, könyvek közt nőtt fel. Az én Édes-szép, Világszép Zsuzsám.

22