Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 2.

(9) Miért kell, hogy íróember hajnalban kelő legyen - mármint ha teheti? Tömeghullámzás a zsúfolásic-teletolongott körutakon és a közelebbi NYÜZSGÉS FELNYÍLÁSA - „VISZTÁI”; BARÁTI KÖRÖK ÉS AZOK KÖRKÖRÖS ÁTMETSZŐDÉSEI, INTERPENETRÁCIÓJA. (I) A VÁLASZ KÖRÉNEK VISZTÁJA (SAJÁTOS OPTIKÁM SZERINT).

Sárközi Márta önfeláldozása. Az elfogadók: Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc; Sarkadi Imre, Czibor János és még mások, akiket nevezhetnők

ETC/KTKRÁNAK. (II) MlLÁN BÁCSI ÉS RAJONGÓI; INDULATMENETE ÉS AURÁJA. (TlC-JE).

Széplelkeik istápja: Vajda Endre, (iid Ilonka néni átszellemült „szalonja• a Vas utcában. Mindnyájunk Erzsikéje, akinek gépíró-művészetén (és abban

KÖZÖSKÖDŐLEG) NEM KISEBB-ÉS NEM KEVESEBB IRODALMI NAGYSÁG OSZTOZOTT, MINT

Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő, Kodolányi János, etcetera. A „szalon”

ETIKETTJE; PRECEDENCIÁK, SÉRTŐDÉSEK. ITEM-------K

L Várjunk csak: azt mondod, korán kelő vagy, vagyis a kora hajnali órákban dolgozó. Ez elhatározás kérdése vagy ilyen a természeted? Okos kérdés, hálásan fogadom. Hol is kezdődött? Tán már Thököly úti palota-lakosztályomban, hiszen a VESZÉLYES FORDULATSZÁM-ot is kora hajnalban írtam, még mielőtt az első villamosok felcsürüszköltek. Fiatalon még inkább ilyen voltam, hogy reggel hatkor kidob az ágy.

Még nietzscheánus korszakomban észrevettem ezt-azt, hogy esténként s kivált éjféltájt már, az írói fantázia olyan, hogy csak úgy rajzanak benne képek/metaforák és minden engedelmesen tódul elő, a túlságig. Minden szikrázó, lázas, izgalmas... Másnap ellenőrződ s az eredmény lehangoló. Kiderül, hogy oldalról oldalra minden: megbízhatatlan; téves; hibás; felületes; félmegoldás; a premissza minor félrefogás volt, a premissza maior tarthatatlan. Filozófiát így nem lehet írni. Filozófiát csak tiszta fejjel lehet írni. Ha hajnalban kelsz, eleinte morózus vagy. És józanul magányos. Máris tapasztalod, hogy a pirkadó világosságban nem jut eszedbe se hasonlat, se metafora; csakis-és-egyesegyedül az, amit mondani akarsz s az is, egyszerű szavakkal. Vagy eszedbe jut, vagy nem. Rád jön a fejüresedés - ne ijedj meg, ne félj tőle, jó jel: a józanság túlságainak egyik tünete. Rendesen kordul egyet a masina - megindul az eszed-kereke. Amikor a premissza minort lefekteted, jól körülforgatod, „teszteled”, a megoldatlanság elől nem menekülsz romantikus képek rajzásába. Ha három nap múlva ellenőrződ, premisszáid még mindig állják a sarat. S ez áll a konklúzióra is.

így lettem korán kelő, félig meggyőződésből, elhatározásból, jól gyanítod, de meg tán a biológiai órám is úgy ketyeg, hogy a legélénkebben hajnalban ketyeg s akkor vagyok a legéberebb. Nem vagyok a fegyelem fanatikusa (mint Gide Lafcadiója, aki bicskaheggyel szurkálja magát, hogy móresre tanítsa: keménységre, diszciplínára), kényszerűségből írkáltam más napszakban is, de filozófiát alig-alig. Hajnalban írtam PANTARBESZ című bölcseleti munkácskámat „...Philosztratosz írja, hogy Tüanei Apolloniosz hű evangélistája, Asszíriái Dámisz, India mocsaraiban sárkánykígyókkal találkozott... ,a hátuk tarajos, oldaluk vörhenyes, tüzet okádnak s mikoron csörtetnek, hasukon az aranypikkely csörömpöl’... Noha veszedelmes - halálraszánt vadászok felkeresik fészkében a szörnyet, varázserejű kárbunkuluskövet

237