Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 2.

máig kötöm az ebet a karóhoz: olvastam volt ezt a kiáltványt orosz eredetiben s az egész regényből ez a legjobban tetszett); nos, hadd idézzek belőle.

Magyarország megbántott leányai, szavam volna hozzátok, mielőtt behajtjátok az utolsó albumot, fényképeivel és én megismerem borzalmas temetőiteket, a könyvespolcot

... Nem tudom, mennyi volt Széchenyiben a gúny, mennyi az aggodalom gátszakadása és mennyi a kortárs férfinépségnek szóló felbőszült megvetés: bizonyára valami ilyesmi volt, amikor férfiak helyett egyenesen dédanyáitokhoz fordult, ,honunk szebblelkű nőihez’ - nos, hozzátok szólok, Magyarország felnőtt leányai, fiatalasszonyok, szóljunk hát utoljára azon az őszinte, bátor hangon, ami a mi mérsékelt égövünkön szokatlan

... Egy karavánt látok felkerekedni az áprilisi alkonyaiban, mindnyájan lányok és asszonyok. Fejük lehorgad; lépésük a gyászmeneté; árnyékrajzok, akár Zsuzsánna, és csupa kifürkészhetetlen profil. A Sarolta-térről indul el, de óriási táborrá dagad a városszélen és keresztül az országon, ahol tétován, tanácstalanul kérdezgeti minden vándortól a karavánutat; mind újabb-és- újabb lehorgasztott asszonyarcok csatlakoznak hozzá a városokból. Ti vagytok ez a karaván, Magyarország megbántott fiatalasszonyai, polgárlányai! Halkan, csüggetegen takarodtok, és csak akkor bátorodik fel a karaván és csak akkor biztosabb az imádságos hang, amikor már óriásivá nő a tábor... És ti csak takarodtok sértődötten (mindörökké ámen) - ahogy még nemzedék meg nem neheztelt, és új hazát keresve csatangoltok a kísértetek pusztaságán, ami majd a régihez, jobban hasonlít

... Néha sivatagi kísértetek járnak, dobolnak, kelepeinek... reggelre megfordítják a letűzött útjelző karókat... és ti áhítatos álomjárással hiszitek és követitek és hetedszer téves irányt, és arról beszéltek, álmotokban itt járt a

Kiváló Államférfi, a Nagy Király-----Bocsássatok meg, hogy látlak-és-nézlek

be

nneteket, alvajárók

... Nem tudom, hinnétek-e nekem, én egyetlen párt számára sem toborozlak benneteket, hiszen én magam is, amíg élek, szabályosan hazátlan vagyok, és ha vándor vagy kísértet képében én is elibétek sodródom a pusztán, amikor tudakoljátok a karavánutat - csak azért, hogy ne haljak meg szemrehányással a lelkemben: néma voltam. Nálunk százéves vesztegzárakat várnak végig határainkon koreszmék, korszellem; minden nemzedék elkészül ezzel a határvédelemmel és egyetemes emberi tudás, jószándék, agyvelők évszázados sugárzása előtt döntik a gyepűt------”

Egy nagy kincset hordoztok ti fényképalbumok, ha mészárlások, szeretők, személyes bűnök és hőstettek nélkül is: a fényképalbumok befejezetlen- ségét

... Ragadjátok fel a történetet ott, ahol Zsuzsánna az utolsó kockán abbahagyta. Harcoljátok ki arányérzéketeket;pillantsatok más szemmel a veletek görgő világtérképre, ti hazát keresők: így lássatok hazát. Hazát találtok - a talpatok alatt" (Stb. stb.)

KL Bizonyára mozgalmas, cselekményes könyv lehetett; de tudsz-e cselekményt, dinamikát rögzíteni „fényképalbum”-formában, amelynek minden képe állókép és statikus...?

224