Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Monoszlóy Dezső: Ultimo, Tündérmese, Múljon el, Lehetetlen, Kirakósdi, Fütyörésző (versek)
Múljon el Múljon el ez az óra de hisz megállni úgyse képes ha világosságot fúj a nappal a bőrén máris éjét érez múljon el ez az óra agóniájában annyi másnak csak akad-e valami érdemesebb amit az ész helyette kitalálhat vagy múljon ne múljon mit se számít választhatsz semmit senkit bárkit Lehetetlen Az életem nagyjából eltemettem s most álomittasan meglepetten azon tűnődöm hogyan is volt Az ég még megvan a nap és hold a csillagok is fenn ragyognak de bennem kicsordult szemű halottak ráncigálják a szemfedőmet biztatnak velem is törődnek hogy ha végre megpihentem
/
