Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Malgorzata Smorag: Gombrowiczcsal Európában (Mihályi Zsuzsa fordítása)

sélte, hogy amikor Argentínában visszatért az íráshoz, sírva fakadt, amint elolvasta az első mondatokat, amikor a szavak kezdtek egésszé összeállni, amikor a magánya, a fájdalma fokozatosan értelmet nyert és önálló életet kezdett élni. Végül én is sírtam, amikor a haláláról írtam. Végre el tudtam siratni. Mert a lengyelek - akkor - nem engedték, hogy elsirassam. Ez az ö írójuk halála volt, és csak nekik volt joguk hozzá.

Amikor föltűnt a könyv a könyvesboltokban, amikor beszélni kezdtek róla, az jelentette a következő lépést a legintimebb igazságok feltárása felé.

Igen! Akartam ezt, és szégyelltem is egyszerre. Mindenesetre nagyon féltem ettől a meghurcoltatástól.

Ön tulajdonképpen Gombrowicz vérbeli tanítványa, hiszen szó szerint az ő receptjét alkalmazza az intim írást illetően.

Lehet. Ez tényleg nagyon eredményes recept. Amit voltaképpen a könyveimben csináltam, az Gombrowicz Gombrowicz szemével vagy Gombrowicz „áldozatai” szemével (nevet). Witold gyűjteményes portréja saját utasításai szerint előállítva. De szerintem igaza van. Hogy lehet megítélni valakinek az életét? Elönt a düh, amikor látom a számtalan életrajzot, amelyek csak a következő „pofát” ragasztják az íróra.

Ezért választottam a különböző nézőpontok ütköztetését.

Mindenesetre a Gombrowicz Európában kiadása igazi felszabadulást jelentett nekem. Hogy megtaláltam volna valakit? Ritát!

És ez nem a legvidámabb.

(Mihályi Zsuzsa fordítása)

215