Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Galambosi László: "Álmomban is az óceánt hallgattam" Szakács Eszter: Halak kertje

GALAMBOSI LÁSZLÓ

„Álmomban is az óceánt hallgatom”

SZAKÁCS ESZTER: HALAK KERTJE

Gyönyörűséggel telten tettem polcomra Szakács Eszter Halak kertje című verseskötetét, hogy olvasás után őrizzem. Fények közti szárnyalása kristályragyogású sorokat, gyémántértékű költeményeket ajándékoz:

A kavicsok mind megannyi sárga ikra.

Horpadt hasú levelek fordulnak hátaikra.

Terjed az ősz, mint tengervízben a méreg.

A beteg mályvaszirmok konyakszín lázban égnek.

Élet és elműlás az indító szakaszokban. Az ikra a születés előtti időt szimbolizálja. A horpadt hasú levelek a halálba fordulást, a pusztulásba süllyedést panaszolják; gyötrik szívünket. Félelmünket, riadtságunkat fokozzák. Az utcán fák árnyékfekete sorai:

A halott hasán lyuk, hogy beleférne gyilkosának ökle.

Feje tátong repedten, mint asztal alá gurult bögre.

Egyéni és társadalmi tragédiák, gyilkosságok, hóhérolások hököltetnek. Ahalott hasán tátongó lyuk s a gyilkos ökle irdatlanná nő képzeletünkben. Halljuk a levágott fej dübörgését. Látjuk a vér omlását. Hova juthat az emberiség, ha megállíthatatlanul ismétlődik a torz-agyúak tébolyodott tobzódása? A Tájkép-ben folytatódik a lét széthullása:

Lehajtott, arctalan fejeken inkvizíciós csuklyák.

Fenn az éj egyetlen, rőt szeme pupilla nélkül lobog. Tekintetétől kábultan felriadnak a csillagok.

188