Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Lőrinczy Huba: Egy cipszerivadék tanuló - és vándorévei - Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

útra kel a lélek, s a világ csak zavar” (350.). A tanulság azonban nemcsak ennyi; egy magyar sosem válhat egészen németté, franciává avagy angollá, s idegenben, idegenként csupán önnön „más” voltát ismerheti meg igazán (345.). S mivel az elbeszélő bevallja: „Mindenestől vidéki maradtam Európában...” (366.), s tudja már azt is, hogy szeretni és írni „minden következménnyel” kizárólag az anyanyelven lehet (198-199., 339-340., 366., 372.), nincs hátra más: vissza kell térnie a csonka szülőhonba, a „ka- lóz”-évtizedben gyűjtött nyersanyagával, gazdag szellemi zsákmányával, hogy megkezdje „párbeszédét a végzettel” (366.). A megtérés, a beilleszkedés nem könnyű, hiszen kíméletlen verseny várja (375.), Budapesten is (immár mindörökre) vidéki marad (161., 163., 369., 371.), s itthon folyvást fenyegeti az elszakadás az európai „... nagy, meleg áramoktól” (382.), a provincializmus veszedelme. Nem könnyű a megtérés, de szükség- szerű. Ez a sorsa, miként az is, hogy író legyen elsősorban, ne publicista (376-379.). S amidőn apja halála szimbolikusan is felnőtté avatja (387-391.), a nagykorúság „szabadsága” ennyi csupán: alkotni, s „tanúskodni” arról, „... hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett...” (392.). Létezhet-e nagyobb küldetés? Kivált, hogy nem csupán a világ, hanem a lélek mélye is démonokkal népes: „Ma is úgy élek, két vonat, két szökés, két »menekülés« között, mint aki soha nem tudja, micsoda veszedelmes, belső kalandra ébred? Megszoktam ezt az állapotot” (157.).

Az Egy polgár vallomásai, e „regényes életrajz” kivételes rangú darabja századunk magyar epikájának. Remekmű.

(Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, 1990)

180