Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Eörsi Anna: Valóság és szimbólum a gótikus festészetben (tanulmány)
A SZENVEDŐ KRISZTUS ÁBRÁZOLÁSAI A gótikus korszak elején készült passióképeken (Franko ílamand festő: Keresztvitel, Oxford, Bodl. Lau. lat. 84) csak azok az alakok szerepelnek, akiket az evangélium említ, az ábrázolás igazodik az evangéliumi elbeszélés szűkszavúságához. A korszak végén ugyanezt a témát ábrázoló festmény (id. Katzheimer: Keresztvitel Szt. Flórián XV. sz. v.) telistele van anekdotikus részletekkel. Igen sok a szereplő; Krisztust brutális alakok veszik körül, kínozzák, lenyomják keresztjét, kutyák ugatják meg, gyerekek kővel dobálják stb. Nemcsak azt ábrázolja a festő, hogy mi történt, hanem azt is, hogy hogyan történt a Keresztvitel. Hogy ennek a változásnak mi az oka, arról feljebb volt már szó: a részletező valósághűséggel megfestett jelenetek jobban megfeleltek a korabeli vallás igényeinek, mert kielégítették a hívők mély vágyát az empatikus meditáció iránt. A XIV-XV. században egyre többen elfordultak a hivatalos egyház intézményeitől és szolgáltatásaitól. Az itáliai koldulórendek tagjainak, a Rajna menti kolostorok misztikusainak, a németalföldi devotio moderna híveinek, általában a laikusok sokaságának hitéletére újfajta vallásosság jellemző. Fontosnak tartották Krisztus emberségének, passiójának minél jobb megismerését. Az jelentette számukra a megváltás reményét, ha minél empatikusabban, együttérzőbben, Krisztussal együtt szenvedve élik át a passiót. Mint már említettem, ez a vallásosság határozta meg a korabeli művészet és irodalom jellegét. Azért lett tehát élettelibb a XV. század végén keletkezett passiókép, mert a specifikus részletek láttán a hívő a szent események tanújaként élhette át önmagát. A kérdés az, hogy az új motívumok zsánerelemek-e, azaz a mindennapi életből ellesett jelenetek, avagy van szimbolikus jelentésük is? A kérdés megválaszolásához érdemes segítségül fordulnunk a kor passióval foglalkozó irodalmához, ugyanis a bibliamagyarázatokban és bibliakommentárokban is a korábbi középkor absztrakt, metaforikus latin nyelvét fokozatosan köznyelven írt, leíró-elbeszélő, részletező narratíva váltja fel. Számtalan traktátust írnak a passióról, melyek színezik az Evangéliumok, apokrif iratok beszámolóit. A szerzők - a passióliturgiához hasonlóan - többnyire az Otestamentum képanyagát használják fel az evangéliumi szöveg bővítésekor. Az Üj- testamentumban pl. Krisztus ellenségei egyáltalán nincsenek jellemezve. Amikor a kései gótika passióirodalma és művészete bemutatta Krisztus kínzóit, fő forrása a 21. zsoltár volt. Ebben a zsoltárban, amelyet már az evangélisták is Krisztus szenvedéseire vonatkoztattak, a zsoltáros az ellenség leírásához állatok képét használja: „Tulkok sokasága kerített be engem, körülvettek engem Básán bikái” (13); „Feltátották rám szájokat, mint ragadozó és ordító oroszlán” (14); „Ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott” (17) stb. A XV. századi elbeszélő passiótraktátusok képanyagára - hol bevallva, hol bevallatlanul - hatott ez a zsoltár. Lássunk pl. néhány kutyával kapcsolatos példát. „Krisztus letartóztatásakor gonosz kutyákkal találkozott”; „Azért vezetik Pilátushoz, hogy a gonosz bíró felfalja, mint kegyetlen kutya”; A Keresztvitelkor Mária „először a gonosz kutyák ördögi ugatását hallja”, és noha Krisztus mellett szeretne lenni, nem teheti, mert „Krisztust ebek veszik körül”. Hasonlóképp vannak a korabeli passiójelenetek is tele gonosz, a kínzókkal párhuzamba állított kutyával. (Pl. Schongauer: Ecce homo, Hersbrucki oltár Mestere: Keresztvitel, Hersbruck; Keresztvitel, Dijon stb.) A Szent Gudula látkép Mesterének ostorozásán (Winnipeg) a kutya egy láncszem a kínzók alkotta körben. A festő - tudatosan vagy öntudatlanul - az „ebek vettek körül engem” helyre utal. Ugyanez mondható el azokról a képekről is, amelyeken kutya helyett egy-egy négykézlábra ereszkedett kínzó kutyaszerűen viselkedik (pl. Magyar Nemzeti Galéria: Két püspökszent oltár Leibicről: Töviskoszorúzás). B. van Orley Ecce homoján (Toumai) az egyik kínzó kutyák módjára ostort tart szájában. Hasonlóképp kutyára utal Bosch Töviskoszorúzásán (London, Nat. G.) az egyik pribék szöges nyakörve. Az oroszlán is Krisztus kínzóinak metaforája, nemcsak a 21. zsoltárban, hanem a 17. 152
