Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

összejöveteleken. Őszintén megmondom, eddig azért nem beszéltem erről, mert magánlakáson jöttünk össze, és nem akartam, hogy Antall Józsefnek vagy másnak emiatt kellemetlensége legyen.”75 Itt szükséges kitérnünk a Nagy Imre bírósági tárgyalásán tett vallomására, továbbá arra, a peranyag tanúsága szerint miként ítélte meg azt, hogy a miniszterelnök november 4-e hajnalán a Parlamentből a jugoszláv követségre távozott. Igazából fel sem foghatta, hogy az általa nagyra becsült, tisztelt és baráti szeretettel övezett Nagy Imre elhagyta a sülylyedő hajót, s erről még minisztereit sem tájékoztatta. Egészen bizonyosan állíthatjuk azonban, nem személyes csalódottságával függött össze, hogy szerencsétlenül alakult vallomása a Nagy Imre-perben. B. Szabó István valószínűleg nem látta át, hogy amikor ő úgy idézte fel Nagy Imrének az államminiszterek és a honvédelmi miniszter alkotta Kormány Kabinet átalakítására vonatkozó megjegyzéseit, mint a kormány koalíciós szellemű átalakítására, kibővítésére irányuló javaslatot, akaratlanul is megerősítette a miniszterelnök elleni, Nagy Imre által azonban határozottan tagadott vádat, hogy előzőleg feloszlatta volna az október 28-án esküt tett, lényegében még kommunistának tekinthető kormányt.75 Noha Nagy Imre végzetén aligha változtatott volna bármilyen vallomás, B. Szabó István emlékiratából kiérződik, sokáig foglalkoztatta ez a tárgyalási jelenet. Nagy Imre tragédiájának ismeretében különösen sajnálta, hogy akkor és ott másként emlékeztek az ominózus november eleji megbeszélésre.

B. Szabó István gyorsított eljárás keretében lefolytatott, nem nyilvános tárgyalását már a miniszterelnök kivégzése után, 1958. augusztus 15-16-án tartották meg. Ügyében elsőfokon a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa járt el. A „kétszemélyes perben” a másodrendű vádlott helyére dr. Hámory Zoltánt ültették, aki október 28-a óta Tildy Zoltán titkáraként volt jelen a Parlamentben. Noha B. Szabó Istvánnal ismerték egymást, forradalom alatti, bűncselekménnyé átértékelt tetteikben lokálisan is csak az Országház révén lehetett összefüggést találni. „B. Szabó István vádlott a ténybeli beismerés mellett bűnösségét nem ismerte el jogellenes cselekményei döntő részében” - szól a verdikt. Mivel pedig — a jogi bikkfanyelven fogalmazott indokló szakasz szerint - „elhatározottan segítette az ellenforradalom szellemi előkészítésében, majd pedig a fegyveres ellenforradalom kirobbanása után az annak továbbvitelében tevékenykedő vezetők államellenes ténykedéseit változatos formákban többrétegű cselekményével”,77 főbüntetésként 3 évi börtönre ítélték, mellékbüntetésül pedig elrendelték vagyona 1000 Ft értékű részének elkobzását, továbbá 3 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Ügyvédje, a hajdani kisgazdapárti képviselő, dr. Bencze Imre, akit B. Szabó István a „dupla nullás” ügyekhez kijelölt jogászok listájáról választott, a helyzethez alkalmazkodva, de mégis védőügyvédhez méltóan végezte el feladatát. Vitatta, hogy B. Szabó István cselekményei megvalósították volna a BHÖ 1. pont (2) bekezdésének tényállási elemeit, és kérte, állapítsa meg a bíróság, a kormány akkori felhívásai nem tették kétségessé a többpártrendszer lehetőségét. Annak bizonyítására pedig, hogy a vádlott 1930-tól következetes politikai úton haladt és kulák származása ellenére mindenkor a szegényparasztság érdekeiért szállt síkra, Bencze Imre felolvasta Féja Géza 1957-ben ismét megjelentetett Viharsarok c. szociográfiájának azokat a részeit, ahol a szerző B. Szabó István szinte példa nélkül állóan pozitív magatartását méltatta.78

137