Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
István tevékenységével kapcsolatban lefolytatott nyomozás során azonban éber „elő-adóinak” sikerült fényt deríteniük egy még ennél is „súlyosabb” cselekmény elkövetésére. 1956. október 31-én a Magyar Rádió egyik szerkesztője azzal a céllal kereste fel a Semmelweis utcai központot, hogy a Kisgazdapárt újjáalakulásáról és terveiről riportot készítsen a párt valamely neves, lehetőleg paraszt politikusával. A vezetőség tagjai közül akkor hárman tartózkodtak az épületben: B. Szabó István, Németh Imre és Adorján József. B. Szabó István szerencsétlenségére őrá esett a választás. Csak annyi idejük volt, hogy ők hárman röviden megbeszéljék az interjú lehetséges tartalmát, továbbá, hogy Németh Imre néhány kulcsszót papírra vessen, és már indulnia is kellett a Rádióba. „A népi demokratikus államrend ellen kitartó tevékenységi aktivitást példáz az október hó 31. napján adott rádiónyilatkozata a Kisgazdapárt programjáról” — szól ítéletében57 az indokló szakasz. E beszéd inkriminált része a valóságban a következőképpen hangzott el: „A Kisgazdapárt tulajdonképpen a 30-as programjából indul ki, s célja az egész magyar népnek a felemelése, tekintet nélkül a társadalmi állásokra, mert a Kisgazdapárt sohasem volt osztálypárt..f’58 Csak szándékos politikai rosszhiszeműséggel lehet e mondatot úgy félremagyarázni, miként azt a Kádár-kormány propagandagépezete tette, hogy B. Szabó István a régi világot akarta visszaállítani.59 A per során a restaurációs szándékot mindvégig tagadta, de azt elismerte, hogy szerencsétlen dolog volt részéről a békési programra hivatkozni, mert így remek ürügyet szolgáltatott bíráinak a vele kapcsolatos reakciós vádak felmelegítéséhez. Pedig ha a felrótt „cselekmény” mögé nézünk, akkor az 1930-as indulásra történő szimbolikus utalásban, valamint az általánosságok szintjén mozgó nyelvhasználatban könnyen felismerhetjük azt az igyekezetei, amellyel ösztönösen leplezni próbálta, hogy a Kisgazdapártnak nem volt kész és széles körben elfogadott, a forradalom teremtette helyzetre adaptálható programja. A pécsi alakuló gyűlésen felszólaló Kovács Béla maga is úgy látta, hogy konkrét programadásra majd csak azután kerülhet sor, miután e fontos kérdés megvitatására a vezetőség összeült. Bár Kovács Béla B. Szabó Istvánnál kétségtelenül diplomatikusabban reagált arra a helyzetre, amelynek különlegességét az adta, hogy egyszerre lehetett érezni és tudni a felkelés sikerét és e sikernek - az ország nemzetközi helyzetéből és a szovjet csapatok jelenlétéből fakadó — végtelenül törékeny mivoltát, mégis a Kisgazdapárt egykori főtitkára sem hagyott kétséget afelől, hogy e program az új, szabad, független Magyarország megteremtésének az alapelveit tartalmazza majd. A forradalom mindkét politikusban élete alapélményét aktivizálta. Ezért tért vissza B. Szabó István az 1930-as alakuláshoz, s a szovjet világhatalom börtöneit megjárt Kovács Béla pedig ezért helyezte beszéde hangsúlyát máshová: „A régi világról szerintem ne álmodjon senki” - mondta október 31-én Pécsett.” nem kisgazda igazán az, aki ma 1939-ben és 1945-ben gondolkodik. Az elmúlt tíz esztendő keserves, de hasznos iskolája volt a Kisgazdapártnak, és ennek az évtizednek a tanulságait felhasználva kell átalakítanunk a párt programját és átalakítanunk a magunk gondolkodását is.”60 Noha nyilvánvalóan minden pártprogramnak sarkköve a tulajdon kérdése, a forradalom napjaiban mégsem ez állt a megoldandó problémák élén, hanem az, hogy a szovjet csapatok távozása által és a nemzetközi garanciákkal alátámasztandó semlegesség kinyilvánítása révén Magyarország szerezze 130
