Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
Hiába mondott búcsút B. Szabó István a politikának, a „falusi osztályharc fokozódásának” éveiben nem adatott meg a hozzá hasonló társadalmi állású, egykori közszereplőknek, hogy békességben, foglalkozásuk gyakorlása mellett éljék napjaikat. A Viharsarok Népe újságcikkei, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) helyi szervezeteinek dokumentumai, mind azt tanúsítják, hogy Békés megyében továbbra is ő testesítette meg az első számú közellenséget. Valamilyen misztikus félelemtől vezérelve, pontosabban saját kudarcai elleplezése céljából, az MDP az összes politikai, gazdasági sikertelenség mögé B. Szabó István alakját festette fel. Neve gyűjtőfogalom lett, amit a „demokrácia ellenségeinek” hangzatos megjelölésére használták. „A B. Szabó vezette kuláktá- bor”, írták 1949-ben és 1952-ben, noha földjének több mint felét már 1948 őszén, a maradékot pedig az évek múlásával felajánlotta az államnak. Mindez persze csak részeredménynek számított egy olyan korban, amelyben az ellenség teljes megsemmisítése volt a feladat. „Osztályharcunk a kulák ellen akkor lesz eredményes - idézték szellemeskedve az MDP egyik vezető funkcionáriusát a Békés megyei közigazgatási értekezlet 1949. március 23-i ülésén -, ha a kulákok és a kizsákmányolok levett kalappal, előre köszönnek minden párt- titkárnak.”40 Miután bármilyen fegyver használata megengedett volt e paraszti réteggel szemben, semmi sem szabott határt a B. Szabó István elleni zaklatásoknak sem. Gazdasági tönkretételéhez hatásos eszköznek bizonyult a teljesíthetetlen adó- és beszolgáltatási rendszer, valamint szankciói: az elzárás, a pénzbüntetés, a foglalás, az árverés. „1952 őszén már nem volt sem földem, sem jószágom, sem bútorom” — írta visszaemlékezésében. „Nem volt már semmi terményem, de volt ekkorra már 76 ezer Ft adóhátralékom.” Lakásukat tanácsi rendelkezésűnek nyilvánították, és miután őt és feleségét csak egy 12 m2-es szoba-konyha használatára találták jogosultnak, házukba négy családot költöztettek. B. Szabó Istvánnal szemben szinte a kulákság elleni valamennyi büntetőeljárást megkísérelték bevetni. A nemegyszer hamis tanúvallomáson alapuló, képtelen vádak másodfokon azonban mindig megdőltek. „Megtörtént - emlékezett vissza egyik utolsó ügyére —, hogy a helyi párt- szervezet vezetője felkereste a bírót, és azt mondta, a párt elvárja, hogy ügyemben marasztaló ítéletet hozzon. Erre a bíró felhívta a törvényszéki elnököt telefonon, hogy ezek után mitévő legyen. Azt a választ kapta, hogy ítélkezzen a törvénynek és az igazságnak megfelelően. A bíróság felmentett.” Ugyanez a bíró közvetve azt is megüzente B. Szabó Istvánnak, hogy jól tenné, ha elhagyná Békést, mert a végtelenségig nem lehet kivédeni a támadásokat. Maga is úgy látta, az a leghelyesebb, ha munkát vállal valamelyik nagyvárosban. Ötvenkilenc éves ekkor. Először Debrecenben segédmunkásként dolgozik, majd Budapestre megy, ahol tíz hónapig lóápoló az egyik vállalatnál. A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT ÚJJÁALAKULÁSA FELÉ 1953 őszén kedvező fordulatot vesz élete. Jobb fizetéshez jut és elviselhetőbb munkakörülmények közé kerül, miután megkeresi Nagy László kisgazdapárti ügyvéd és munkát ajánl neki egy ládaszegelő és javító ktsz-ben. Még ugyanebben az évben átveszi a diplomás segédmunkásokból és a volt államminiszterből álló brigádot a XIII. kerületi Építő és Tatarozó Vállalat, amelynek ki126