Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

nyosodott. Noha a Baloldali Blokk és a Kisgazdapárt 1947. március 11-én kötött megállapodásába belevétetett a hároméves terv, a kérdés napirendre tűzése kisgazdakörökben nagy aggodalmat keltett. A nyugtalanság azonban megdöbbenéssé fokozódott, amikor az MKP - a tervre hivatkozva - 1947. május 9-én bejelentette a vezető pénzintézetek államosítására vonatkozó szán­dékát. A felvetés azt a kisgazda- félelmet igazolta, hogy az engedmények po­litikája márciusban sem a kölcsönösségen alapuló megegyezés felé terelte a politikai folyamatokat, hanem arra bátorította a kommunistákat, hogy újabb követelésekkel álljanak elő. Ezért, továbbá mert a Kisgazdapárt még nem adta fel a reményt, hogy az ország nyugati kölcsönökhöz juthat, aminek viszont az államosítás feltehetően rontotta volna az esélyét, a külföldön tartózkodó Nagy Ferenc távollétében a pártvezetőség megpróbált ellenállást tanúsítani e ké­nyes kérdésben. Arra a helyzetre azonban már nem tudtak adekvátan reagál­ni, ami a miniszterelnökre állítólag terhelő adatokat tartalmazó szovjet jegy­zék átadása nyomán keletkezett. Az összeesküvési váddal megbuktatni kívánt Nagy Ferencnek szembe kellett néznie a rideg valósággal. Parlamentáris esz­közökkel folytatott megegyezéses politikája zsákutcába jutott, nem utolsósor­ban azért, mert magának a megegyezésnek enyésztek el a nemzetközi felté­telei.32 Nagy Ferenc lemondatásával Rákosiék a legjelentősebb személyi akadályt mozdították el a szovjet típusú fejlődés útjából. A kisgazdapárti vezetők vál­lára pedig egyszerre mérhetetlen felelősség szakadt, hiszen a megüresedett tisztségek betöltésével nemcsak saját pártjuk, hanem az ország jövőjéről is döntöttek. A Kisgazdapárt PB-je — Tildy Zoltán és a kommunistaszimpatizáns értelmiséget reprezentáló Fórum csoport javaslatára- azt a Dobi Istvántkérte fel pártelnöknek, aki pár nappal később, június 5-i rádióbeszédében már be­jelentette, helyesli a hároméves terv bevezetését, a bankok államosítását és hozzájárul a Tervhivatal, valamint a Tervtanács felállításához. További öt nap múltán pedig az új vezetőség bélyegezte összeesküvőnek Nagy Ferencet. Noha az elmúlt hónapok eseményei szétzilálták a Kisgazdapártot, és néhány testü­letben valóban megtörtént a balratolódás, a tagság és a képviselők zöméről még korántsem lehetett állítani, hogy Dobi, illetve a baloldali értelmiség mögé felsorakozva, beletörődtek volna a dolgok ilyetén alakulásába. Ehelyett a kép­viselőcsoport a Kisgazdapárt alapszabályának szellemében össze kívánta hív­ni a nagyválasztmányt. Az eltérő politikai nézetek demokratikus megméret­tetése után, dőljön el ott, vélte B. Szabó István, a párton belüli törvényesség helyreállítását követelő 126 fős Alkotmányvédő Csoport vezetője, hogy ki ha­tározza meg a párt irányvonalát és taktikáját. Az akkor már nem kis veszéllyel járó fellépést, kezdetben úgy látszott, siker koronázza. Július 18-ra ki is tűzték a nagyválasztmány ülésének napját, amit időközben még indokoltabbá tett, hogy az MKP - szinte sokkolva a kisgazda többséget — meghirdette a parla­ment feloszlatásának és az új választások kiírásának jelszavát. Erre a fordu­latra reagálva B. Szabó István eldöntötte, határozati javaslatot nyújt be a nagyválasztmányhoz.33 Az elkészült prepozíció a párt testületéinek képviselő­jelölési jogosítványát kívánta szabályozni, mégpedig olyan formában, hogy a PB ne hagyhassa figyelmen kívül a járási és megyei szervezetek véleményét, akaratát. Mindenki érezte, a következő napok politikai játszmái eldönthetik az 1945-ben abszolút többségre jutott Kisgazdapárt sorsát. Nincs okunk ké­121

Next

/
Oldalképek
Tartalom