Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - VITA - Pusztay János: Lettünk-e finnugorok?
Vannak olyan, különböző szóstatisztikai eljárások, amelyeknek a kiindulópontja az, hogy egy nyelv alapszókincsének 14 százaléka tűnik el ezer esztendő alatt. Ha ezt két nyelv viszonylatában nézzük, akkor - ahogy a számítások mutatják -, két nyelv közös szókincsének mintegy egynegyede tűnik el ezer év alatt. Természetesen az ilyen szóstatisztikai számítások egy kicsit mechanikusnak tűnnek, nyilván a nyelv fejlődése a különböző évezredek során nem azonos ütemű, mindazonáltal irányszámoknak ezek a százalékok elfogadhatók. Ezt többek között a finnugor nyelvek alapján is lehetett igazolni. A tíz-tizenöt, vagy húszezer esztendős múlt tekintetében az állapítható meg, hogy a közös szavak, tehát a paleoszibériai és az uráliak keleti tömbje között feltételezhetően megvolt közös szavak aránya annyira csekély, hogy nem lehet például hangtörvényeket, hangmegfeleléseket felállítani, mert az egyes jelenségekre nagyon kevés számban tételezhetők fel példák, és ezeknek a bizonyító ereje, mivel a csekély szám nem éri el a kritikus tömeget, kicsi. Ily módon például a jelenlegi ismereteink, módszereink alapján nem sok reménnyel kecsegtet az uráli és a paleoszibériai nyelvek lexikális összevetése. 6. Végül is azt el lehet mondani, hogy a magyar nyelv mint az észak-eurázsiai régió egyik nyelve, tágabb-szorosabb kapcsolatban áll, ill. állott a régió szinte valamennyi nyelvével anélkül, hogy a hagyományos értelemben vett nyelvrokonságot tudnánk feltételezni, vagy akár kellene feltételeznünk. A tudománytalan nézetek kritikai elemzése azt igazolja, hogy pl. a sumér és a magyar között, a sumér és a finnugor között sem a szókészletben, sem a grammatikában, sem a nyelvek tipológiájában - márpedig ez nem befolyásolja a nyelvek genetikai hovatartozását vagy szinte független attól - nem találhatók egyezések. A kétségtelenül gyakran felvetett magyar—török vagy egyéb keleti rokonság bizonyos tipológiai, strukturális, anyagi elemei nem közvetlen nyelvrokonságra vezethetők vissza, hanem az előbb felvázolt, az észak-eurázsiai nyelveket tágabb vagy lazább nyelvszövetségben összefogó keretekből vezethetők le. A magyarnak ezen a nagyobb egységen belüli, ti. a keleti tömbhöz, tehát az uráli csoporthoz tartozása nem kérdőjelezhető meg. Teljesen felesleges, hamis illúziókat kelt, ha a magyar nyelv eredetét mindenféle politikai-ideológiai szempontokkal keverik össze. 1078
