Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Határ Győző: Életút 3.
sát a végsőkig elnézik? Még ennél is több; valami, ami szinte elképzelhetetlen. Nem volt infláció. A babaházban töltött évtized végén indult felfele meredeken az infláció görbéje, addig hírét se hallottuk. Tudom, nincs érzéked a font vásárlóértéke iránt, miért is lenne; de hadd okosítsalak fel. Zöldséget/kenye- ret/felvágottat/fűszert/süteményt/sütnivaló pipit, mindent: egy heti élelmet egy-vagy-másfél fontért beszerezhettünk négy embernek - KL Ki az a négy ember? Mi hárman meg a bennlakó tanítvány. Ma? Ugyanez kettőnknek ötven font. A pénzhígulás eredménye: az 1990-es font vásárlóértéke 1/50-e, 1/60-a az 1960-as fonténak. Szombat délelőttönként beugrottunk a kocsiba s leszaladtunk a közeli piacok valamelyikére. Camden Town-ban óriási szabadtéri piac volt, de hogy a tolakodást, a tömeget elkerüljük, inkább csak a helyi „pia- cocskára” jártunk, úgy 500 méternyire. A zeg-zug utcácskában akkora volt a nyüzsgés, mint az arab szűk-ban; s itt is volt a világon minden, jancsiszögtől aranykeretes tükörig. Megesett, egyszer egy régiségkereskedő előtt elmenet, figyelmesek lettünk az út közepén leterített szőnyegre. Mire észbe kaptam volna, hogy lefékezzek - már átgurultunk rajta.- Ej, be szép nagy darab szőnyeg! - néztek hátra asszonyaim.- De mi az ördögöt keres ez a szőnyeg az úttesten és kié?- Álljunk meg! Kérdezd meg! A régiségkereskedő nevetve figyelte, hogy a kocsival hátramegyek és üzletének mellékanyarodok.- Magáé az a szőnyeg? Miért teszi ki az út közepére?! Nem fél, hogy elpiszkolják, ahogy ráhajtanak?- Azért van ott, hogy ne piszkolják el, hanem álljanak meg előtte és legeltessék rajta a szemüket!- Aztán miféle szőnyeg? Gépi perzsa?- Wilton, de vadonatúj. A minta perzsa.- Az árát nagyolom, a szőnyeget kicsinyellem.- Hiszen még nem is mondtam! Érdekelné uraságodat? Talán a hölgyeket?! Megalkudtunk, hazavittük; tíz perc múlva kiporolva ott terpeszkedett a nappaliban a zseníliás, magasszőrű Wilton, faltól falig. Szememet az égre vetve, napestig hallgathatnád nosztalgiás sóhajtozásomat - hogy akkor még más világ járta! KL De miben nyilvánult ez a más világ? Abban is, hogy a komputerforradalom előtt voltunk, pénzintézetekben, bankokban még mindig úgy körmölték a kimutatásokat, mint Dickens idején. Ha a bank megküldte a havi egyenlegemet: kézírással (!) minden akkurátosan benne volt: mit-hol-kitől és mennyiért. Ma? Titokzatos számok tömkelegé, amiből semmi nem derül ki; ha egy-egy tételt firtatni akarsz, lelevelezése hetekbe telik és külön felszámítják. Még középkorú volt az az idősebb nemzedék, amely ismerte a viktoriánus munkaerkölcsöt és keményen dolgozott. Senki sem követelte a fizetésemelést évről évre - eszébe se jutott. A szerény fizetésjavítás, ami Járt” - az a szamárlétra függvénye volt. Most fogódzz meg: 4% volt a bankkamatláb, a hitelintézetek ilyen kamattal nyújtottak jelzálogkölcsönt 25-30 évi törlesztésre; de az ügyesnek, szerencsésnek jutott 3 V2%-ra is, az elöljáróságtól, a városi tanácstól. Ha valaki nagyobb ingatlant 1065
