Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Káldi János: Az adriai hajó, Ujjé hazafelé, Nagymarosi pillanat, Mennek a felhők, Tanulj tőlük (versek)
Ujjé, hazafelé Pipacs köszönt a rozsmezőből, s az árokparton egy félvad orgonabokor egyre mondja lila himnuszát. A Herpenyő megrázza megrozsdásodott csengettyűit. A lombok, a lombok, igen, azok is integetnek. Ujjé, ujjé, rokon itt fű, fa, ember, nem vagyok ismeretlen. Mosolyog felém a gólyahír, a kakukkfű, a vízililiom. Testvéri-mód üdvözöl a bodzavirág. A hajamra száll egy tétova, árva katica. Tudnak rólam - és számon tartanak. Nem temetett el az Idő, a Felejtés. Őrzi szavamat (mindazt, mit énekeltem) a nyír, a nyár, a rétbe-vesző, vége-nincs gyalogút, és az is, a régi ég, a régi ég! 1983 1041
/
