Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Molnár Miklós: Beköszöntő szavak Molnár Gergelyről

katolikus plébániát létesítsen, majd templomuk építésében maga is tevékenyen segédkezett.

Mindeközben ő volt a „falu pennája” is. Holta napjáig, 1936. július 2-ig vezette községének és egyházának krónikáját. Gyakran jelentek meg tudósításai a Kecskeméti Közlönyben. A töredékesen fennmaradt Orgoványi napló igazi „népi irodalom”; kiskunsági jóízekben bővelkedő, adomásan indázó, temérdek néprajzi adatot, egész kultúrát megörökítő mondatai az 1919-20-as eseményekről szólva staccatósan megrövidülnek; bezúdul a goromba históriai vágás géppuskaropogás-szerű tényeinek özöne. Az egykor balladás hely véres átdefiniálás nyomán hírhedett fészekként került rá a század lidércnyomásainak szégyenmappájára. Az Orgoványi napló ekképp a legújabb kor egyik gyalázatáról szóló hiteles tanúságtétel is; e lapjai forrásértékűek a történetkutatók számára.

A megélt valóság, az oral history minden „adalékát”, például a „nagy háborúban” hadifogságot szenvedett orgoványi katonák sorsát és viselt dolgait, a történelem talpasainak beszámolóit legalább akkora szenvedélyes igazságkereséssel jegyezte föl, mint egy világháborúval és egy újabb bolsevik dúlással később Sára Sándor kamerája.

Orgoványnak a vörös hódoltságban Kun Béláról elnevezett utcája most nagytiszteletű Molnár Gergely nevét viseli. Hamvai az ottani református sírkertben nyugszanak, márványkövén - maga választotta feliratként - Máté evangélista igéi olvashatók: Hív voltál kevesen, sokra hízlak ezután.

A naplóíró orgoványi lelkész a talpkőnek alkalmas legjava magyarok közé tartozott. Tengerkék szemének máig hatolóan éles tekintete a maradékban büszkeséget és áhítatot ébreszt — s az elbitangolt ivadékban a jeles elődhöz méltó, az ő szelleméhez és példájához hű élet állhatatos kívánását.

992