Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Tüskés Tibor: Fülep és Weöres (tanulmány)
jutottam, íolér minden utazással...” A levélben arról a változásról számol be, amely költészetében bekövetkezett. A „fenti táj”, az elvont, szürrealisztikus kísérletek, a „di- menziótlan Semmi” után a „lenti táj”, az élet, az emberi világ, a szeretet felé nyílik ki érdeklődése, s ezzel a kötészethez való viszonya is sajátságosán átalakul: „a versek szinte folynak belőlem”. Mindjárt példát is említ: a későbbi Magyar etűdök ciklus egyik darabját, A kutya-tár című versének szövegét küldi el a levélben. „Sejtelmem sincs, hogy ebből a fütyülő semmitmondásból hová lesz út tovább. Remélem Itáliába; nemsokára megint fölveszem a leggyilkosabb küzdelmet az útlevélosztó hatóságokkal. Talán ősszel sikerül Pesten találkoznom Professzor Úrral; addig is hálával veszem és gyarapodásomra használom, ha Professzor Úr ír nekem.” Az év végére, karácsonyra Fülep is és a friss házas Weöres Sándor is feleségével, Károlyi Amyval megérkeznek Rómába. Ebben az időben a magyar szellemi élet számos kiválósága a Magyar Akadémia vendége. Weöres Sándor itáliai tartózkodásáról a szemtanú elevenségével Csorba Győző számol be abban a könyvnyi terjedelmű inteijúban, amely A város oldalában címmel jelent meg. A könyvben nem említi, élőszóban hallottam tőle az alábbi esetet. Egy alkalommal Weöres Sándor a jóféle olasz boroktól csúnyán berúgott. Az esetnek az Akadémia vendégei között is híre ment, és másnap a reggeliző Fülep maga elé rendelte és keményen leteremtette a magáról megfeledkezett költőt: - Én magával többé szóba nem állok... Velem egy asztalhoz ne üljön... — Weöres félénk gyerekként hallgatta a leckéztetést, s próbálta a professzor bocsánatát kieszközölni. Fülep kérlelhetetlen maradt: - Maga nem egy felnőtt emberhez, nem egy fiatal házashoz méltóan viselkedett. - A történet aligha kitalált. Hitelességét igazolja Weöres önironikus verse, A másnapos, valamint a Cataniában, 1948. január 24-én kelt kötelezvény, melyet két tanú, Ferenczy Béni és Ferenczy Erzsi jelenlétében adott feleségének, s melyben megfogadja, hogy egy nap fél liter bornál többet nem iszik, „kivéve havonta egyszer, de akkor sem berúgásig”. Fülep haragja nem tartott sokáig. Itthon, az ötvenes évek közepén a korábbinál is elevenebb és bensőségesebb kapcsolatba kerül engymással a költő és a filozófus. Fülepnek ki kell költöznie az Eötvös-kollégiumból, a Széher úton talál magának megfelelő lakást, Weöres kiszorul az irodalomból, új verseit nem közlik, új kötete nem jelenik meg, csupán fordításból él. Weöres rendszeresen eljuttatja Fülepnek újabb munkáit, Lorca-, Jeszenyin-, Lao-ce-, Mallarmé-, Shelley-fordításait, a professzor véleményezi a munkákat, különféle megjegyzéseket, javításokat tesz a kéziratokon. Egy alkalommal Fülep listát készít Weöres verseiből egy tervezett verseskötet számára. Munkakapcsolatuk mélységét, tartalmasságát a puszta adatok is igazolják. Fülep Lajos kéziratos hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került. Az itt őrzött anyagot F. Csanak Dóra vette jegyzékbe. Katalógusa szerint Fülep hagyatékában mindenki másénál gazdagabb a Weöres Sándortól származó anyag. A katalógus az 1933 és 1970 közötti időből negyedfélszáz — pontosan 356 — tételben sorolja föl Weöres Sándor és Károly Amy Fülep Lajosnak írt leveleit és műveit, a levelek mellett elküldött verskéziratokat. Kapcsolatuk a hatvanas években a legsűrűbb, a legtevékenyebb. Weöres A hallgatás tornya után új köteteinek, a Tűzkútnak (1964) és a Merülő Saturnusnak (1968) csaknem minden fontosabb versét még kéziratban elküldi Fülepnek, az Átváltozások szonettjeit például külön Fülep Lajosnak szóló dedikációval. Ugyancsak még kötetbeni megjelenésük előtt mutatja meg Fülepnek azokat a verseket, amelyeknek Fülep Lajos személyisége az ihletöje, s amelyek a legközvetlenebbül vallanak kettejük kapcsolatáról. A Tűzkút kötet még nem árulja el - Fülep még él -, hogy a Géniuszok cím alá vont két vers közül az egyik, A borús Fülep Lajosról, a másik, A nyájas Kodály Zoltánról szól; a két név csak az Egybegyűjtött írások ban kerül a verscímek alá. Itt A borús keletkezését a tartalomjegyzékben Weöres 1957-re datálja. A vers a közlés előtt, a Fülepnek 1958-ban elküldött gépiraton még Mundus et poéta címet viselte. Valószínű, hogy amikor a korábban elkészült, Kodályról szóló darabbal közös cím alá foglalta, 1078
