Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Varga Magdolna: Baka István: Farkasok órája
nem rendeződtek eddig egy ciklusba, mégis „együvé-olvasásra” késztetik a godnos befogadót. E kísérletre egy író-olvasó találkozó á’dott alkalmat - a diákok kérdései és a költő vallani akarása teremtették meg a dolgozatban közölt szöveg megszületésének lehetőségét. Remélem, e kettős portrét nemcsak az irodalomtörténészek tudják hasznosítani, hanem olvasván örvendeznek azok is, akik szeretik Baka István verseit. (Készült a szegedi Deák Ferenc Alapítvány támogatásával.) VARGA MAGDOLNA Baka István: Farkasok órája Míg Baka utolsó kötete vállalta az alcímet („válogatott és új versek”), addig most csak a tartalomban találunk utalást arra (a keletkezés dátumai), hogy nem csupán két év termését adja közre a kötet. Vajon meg tudott-e újulni a szerző - megújult-e velünk, általunk e világ? Milyen egyszerű lenne kronológiához kötni a változó időt! 1969: Tiszatáj - az indulás; 1975: Magdolna-zápor - az első kötet; 1981: Tűzbe vetett evangélium - a második verseskötet; 1985: Robert Graves-díj, Döbling - a harmadik verseskönyv; 1986: az amerikai József Attila-díj, 1987: Radnóti Miklós-díj; 1989: József Attila-díj; 1990: Égtájak célkeresztjén; 1992: Weöres Sándor-díj, Farkasok órája. Az adatok száraz logikájából akkor is tudunk következtetni, ha kihagytuk az elbeszélésköteteit, a nívódíjas fordításait, ha nem veszünk tudomást több évtizedes szerkesztőségi munkájáról (Kincskereső). Véleményünk megalapozott: Baka István a nyolcvanas-kilencvenes évek jelentős költőjévé vált. Ami akkor lesz meglepő, ha összegezzük kötetekben megjelent verseit: még a százötvenet sem éri el a számuk. De ha Baka ilyen szűkszavú, akkor mit kezdjünk másfél év termésével. A kötet figyelmes olvasásakor rögtön szembe tűnik egy eltérés! Baka előző kötetének „14 ciklusában a Háborús téli éjszaka kivételével a címadó vers a ciklus végén található. E megoldással láncszemszerű kapcsolat jön létre, hiszen a cikluscím és a címadó vers foglalja keretbe a tematikus egységű műveket”. (Árpás Károly: Vízmélyben gomolygó éj. Baka István: Égtájak célkeresztjén. Forrás 1990/9. 88.) Ott a ciklusok nagyjából arányosak voltak - itt pedig: az I.: 5 (1980-1990), a II.: 7 (1983- 1990), a III.: 6 (1989-1990), a IV.: 7 (1989-1992) és az V.: 13 (1972-1991) versből áll! A versek alig fűzhetők fel az időrendre, a ciklus címadó versei eltérő helyre kerültek (I.: fiktív, II.: f., III.: 4., IV.: 3. és V.: f.), mintha a kötetszerkesztésben a spontaneitás játszana szerepet. Ráadásul a II. és az V. ciklus olyan öntörvényű egész, amely önmagában is megállna. Baka István új könyve meghökkentő, a költő új oldaláról mutatkozik be. Ahhoz, hogy újrarendezzük ismereteinket róla, a ciklusok szorosabb értelmezésére van szükség. Liszt Ferenc éjszakái — az első ciklus versei nemcsak a kedvenc zeneszerzőt mutatják be (több szerzeményére is konkrét utalással), hanem a zeneértő költőt is. Baka meghatározó jelentőséget tulajdonít a zenének, s ezért nem véletlen, hogy a verszenének is. Napjainkban, a neovantgárd alkonyán, a tárgyias költészet és a posztmodern idején nem tudnék megnevezni olyan élő magyar költőt, akinél ilyen szerepet 184
