Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Kovács Sándor Iván: Faludi Ferenc "szövegkiadási testamentuma"
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN Faludi Ferenc „szövegkiadási testamentuma” A VERSEK SZOMBATHELYI KÉZIRATA A bőbeszédűségre hajlamos magyar költészet különös csodája Faludi Ferenc a maga mindössze negyven-egynéhány versével. Ha van irodalomtörténetírói adósságunk, akkor a Faludi költészetét - hatásával együtt - leíró monográfia vagy nagytanulmány hiánya az. Egyenlőre azonban csak a fejlődéstörténetileg kevésbé sorsdöntő Faludi- próza kritikai kiadását bírjuk (I—II., 1991), továbbá Vargha Balázsnak az összes versekhez prózát is társító 1985. évi kiadása forog kezünkben. AMagyar Remekírók XVIII. századi költészeti antológiája (1983) a költő Faludiból szintén csak válogat: huszonegy verset vesz fel. A szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár kiadásában 1992-ben megjelent hasonmás Faludi-versesfüzet - aminek címéül a Forgandó szerentsé-t adták (kísérő tanulmányát Dobri Mária és Kovács Mihály írta) - inkább ismeretterjesztő, mint tudományos szándékkal készült, mégis kötelességünk felhívni rá a figyelmet, mert benne Faludi szövegkiadási testamentuma manifesztálódik. Négyesy Lászlónak 1900-ban megjelent máig alapvető kiadásából tudjuk, hogy ezt a Szombathelyen őrzött Faludi-kéziratot (illetve Révai esetében egy korábbi változatát) már Révai Miklós, Batsányi János és Toldy Ferenc is kellő figyelemben részesítette, s így tett Négyesy is. Batsányinak még nem merték Linzbe kölcsönözni (csak másolatot kaphatott belőle), Révai és Négyesy azonban már kézbe vehette Szily János, illetve Hidasy Kornél püspök jóvoltából. Különben Faludi verseinek ez az 1777 szeptembere és 1779 decembere között gondosan másolt kódexe Szily tulajdonából jutott 1791-ben az Egyházmegyei Könyvtárba. (Faludi Szilyhez 1777-ben, „mikor azon püspökségbe béállott”, verset is írt), s most végre Konkoly István, Szombathely mai püspöke adja át a kódexet véglegesen a kutatásnak és a közönségnek: a hasonmás kiadáshoz ő írt Előszó t. Faludi 30 versét másolta le a nyomtatott cirádákkal keretezett lapokra, amelyek közül 31 lap üresen maradt. Négyesy szerint tehát „némi díszre is nézett [...] Az írás tiszta, csinos és gondos. A sorok és versszakok ceruzával vonalkázott schemákba vannak írva”. Faludi verseinek „ez az utolsó eredeti kézirata” a 122 lapnyi füzetben úgy helyezkedik el — amint ezt már Batsányi és Négyesy kikövetkeztette -, hogy „Az első négy üres levél közül egyre a cím jött volna, egyre a Kísztő ének (mert az erre felelő Oda Respondens az első bemásolt vers), kettőre talán a mutató tábla, a többi helyről is szent énekek és más versek hiányoznak, melyek más kéziratokban megvannak. Az sem lehetetlen”, hogy az eklogák után következő négy üres levélre „még két ekloga jött volna”. A csonkán maradt gyűjtemény engem leginkább Faludi kedves költőjének Syre- na-kódexére emlékeztet: Zrínyi is ilyen tervszerűen hagyott abban üresen lapokat. De amíg Zrínyi szándékaira következtethetünk a Syre na-kötetből, az 1651. évi bécsi ki809
