Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Káli István: Tündérkör (próza)

hessen neki ő is néhány, az alkalomhoz illő szóval, megépíteni azt az alapot, amelyre egy merészen fölfelé ívelő pálya támaszkodhat.- Kár azért a sok finomságért - sóhajtja a bácsikája szomorúan, amikor az estébe hajló délutánon váratlanul kiürül belőle a nap addigi minden keserűsége.- Kár, kár - mondja Simon is, aztán szégyenében nem mer kijönni a fürdőszobából.

Éjfél felé jár, mire odatámolyog az ágyához. A bácsikájának kell utána mennie. Akaiját fogja, úgy ügyeli lépteit, mint az idegen ágyban elaludt, majd álmából felrázott és megszokott vackába kísért gyermeknek. Simon sajnálja, hogy már kinőtte magát abból a korból, amikor még ölben is el lehetett vinni.

87