Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Határ Győző: Életút 2.

hogy bizonygassa: nem öreg, nem csúf: „fogja, simítsa meg! Ilyen az arcom! Minden nappal egy napot hervadok: várjam meg ráncaimat, lessem a szemem hogy a tükörben hogyan szarkalábasodik?” Es hogy Babszit - Babszinak hívták-e vagy Gyöngyinek? Honnan tudjam? Tudod, ahogy Rousseau mondta: il faut bien mentir quelquofois quand on est éveque; szabadon magyarítva: nincs püspökölés - hazudozás nélkül. Ne kényszeríts rá kitalációra s maradjunk abban, hogy a legszebb Világszépe volt, amilyen szép a Világ világégés és teljes elsötétítés idején lehetett.

Szemptember derekán járhattunk, a Sztójay-kormány „még a helyén volt” (szeretem, amikor egy kormány „még a helyén van”) - de már a Szálasi-kü- lönítmény ugrásra készen állt, hogy kiragadja kezéből a gyeplőt. Ragyogó világos volt, friss reggeli, fél hat. A helyiérdekűről a Keleti pályaudvar mellett szálltam le; a rikkancsnál vettem egy nyilas ÖSSZETARTAS-t és azt széthajtva, hogy a fizimiskámat eltakarja és annak a tanulmányozásába mélyedve - a néptelen Rákóczi úton, biztos léptekkel besétáltam a városba.

892