Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
MÁTYÁS Az, hogy elkergetlek! (Az oroszlánok irányába mutat.) Fuss, amerre szem lát! FURFANGOSI Ejnye már, felség, hisz megesz az oroszlán! MÁTYÁS A lábad jó és furfangos az ész - hátha megúszod végül! KÓRÓ Nem úgy, felség! A két oroszlán jól van lakva, dehogy eszi meg. FELNÓTA Mi sem egyszerűbb! Felvágom én az oroszlán hasát s kiürítem, hogy legyen hely benne, aztán szépen összevarrom! Meglátják, milyen éhes lesz megint a két bestia! MÁTYÁS De hisz amúgyis nyalják szájukat! FELNÓTA Csak szokásból felség. Na elvégzem a tündéri műtétet, ahogy Szószerint országban tanultam az orvoslás eme módját... KÓRÓ Lássuk, lássuk! MÁTYÁS De vér nélkül legyen! FÉLNÓTA Egy csepp vér se folyik itt ma, felség. Csakis békés úton! (Az oroszlánok felé.) Oly jól vannak lakva, hogy menten kihasadnak! (A két oroszlán eltűnik, Félnóta utánuk siet.) KÓRÓ Nem kis tudomány! Ami a szóban - az lesz itt valóban... Ez, amint hallám, még a szamárbőrt is felségedre adta anélkül, hogy megnyúzta volna azt a nagyfülűt... PERSZEPUP (kitör) Kegyelem, felség, kegyelem! AVAS NÓZI Legyen szíve, felség! BABADAGA Semmi közöm ehhez az emberhez, felség! (A bíróra.) FURFANGÓSI Áruló pendely, hitszegő rokolya! (Jön Félnóta karon fogva hozza hangalét királyt, közben lassan elfoglalja régi őrhelyét a két oroszlán.) MÁTYÁS Legalább szép öltésekkel varrtad vissza hasukat? FÉLNÓTA Á, nem volt arra szükség, felség! Csak annyit mondtam: a hasuk menten kihasad, és ki is hasadt, aztán meg azt mondtam: hasuk oly feszes, mint a dob. És látod, hogy feszül! Igaz, még hasában maradt az a tudós poéta! MÁTYÁS Hadd emésztődjék még kicsit. Mert ő látta, hogy ostobaság folyik, mégis szolgálta azt... Hanem ez (Langalétre) oly dőre volt, hogy több büntetést aligha érdemel! LANGALÉT (mutatva fél fülét, amely hiányzik) Bizony ez már leemésztődött rólam felség! Ó, nagy király, köszönöm, hogy napvilágra hoztál! Szörnyen unalmas egy oroszlán hasában! Oly nehezen múlik az idő... KÓRÓ Legalább okultál belőle, te úrhatnám király?! MÁTYÁS Meglátjuk. Vedd csak fel azt... (A fűben a törött gólyalábra mutat. Lan- galét felemeli.) Mi ez a kezedben? LANGÁLÉT Hát mi volna? Egy gólyaláb, amin a gyermekek csúszkálnak, ha épp van mutatnivaló idő! MÁTYÁS Tévedsz király! Az egy arabs paripa! (Komolyan.) LÁNGÁLÉT Már hogy volna! Gólyaláb az, felség! KÓRÓ Ejnye, én angol telivémek látom és nem is lépfenés! LANGÁLÉT Ha ez a léc angol telivér, akkor az én csizmám szára vulkánkráter, felség. (Közeleg Baljántalján egyedül.) MÁTYÁS No, jól megtanultad a leckét! Épp itt jön Baljántalján, a műhelyében majd gólyalábkészítő leszel! Mert Baljántalján nagy gólyalábkészítő! BALJÁNTALJÁN Ó felség, nem lehetne legalább ilyen kicsi agyagszobrocskákat... A császárok úgyis igen hálásak, hogy a fürdőbe elvezettem őket... vásárolnának tőlem... MÁTYÁS Faragj csak gólyalábat, az illik tehozzád. Sok öröme telik benne majd a gyermekeknek! Tán nemtetsző gondolat? BALJÁNTALJÁN (nyel egyet) Igazán pompás ötlet, felség. Hogy is híjnak téged, te fickó? KÓRÓ Hát hogy hívhatnák! Langalét királynak! LANGALÉT Itt süllyedjek el, ha nem Nevenincsen gólyalábkészítő mester a nevem! BALJÁNTALJÁN Segéd, fickó, gólya- lábkészítő segéd — a mester én vagyok! LANGALÉT (alázatosan) Bocsánat, rosszul mondtam: segéd vagyok... a mester úr a mester! 873
