Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
gondoltam, szedek früstökre egy kis gombát nékik. Mert ehető ez... csak ezeknek mondtam, hogy bolond, nehogy elvegyék. No, fogd! (Tepsifalat elveszi) BEATRIX Tepsikém, mire várunk! Itt az első makkfa! TEPSIFALAT Hát te nem jössz vélünk? FÉLNÓTA Mondjátok meg, hogy elmentem hírt vinni Pöszméte vár védőinek, mi készül ellenük! És tudja meg Mátyás is, hogy végvára végveszélyben! De megmondjátok?! BEATRIX Már hogyne mondanánk meg, gyerünk! (Eltűnnek.) FÉLNÓTA Jössz velem koma, de akkor szedni ám a lábat! (Felrázza, mert már alszik.) DÉLNYUGAT CSÁSZÁRA Mi? He? Ja... inkább folytatom, ahol abbahagytam. (Elindul a góré háta mögé. Megáll.) Ha látod társaimat, mondd meg nékik, értem jöjjenek, mert sose érünk Kolozs városába! (Eltűnik.) (Kis csend.) FÉLNÓTA Jól hallottam? Hát ez nem csavargó? (döbbent) Ez valóban császár! Különben honnan tudna Kolozsvárról az istenadta! Hohó, gyerünk utána még Pöszméte előtt! (Jön egyedül Mátyás.) MÁTYÁS Öreg éjszaka jön, álom nem jő szememre, s még három fertály út hátra van... (felbukkan Kóró) Báró, te, sátrat vert a csapat? KÓRÓ Alig tudtam őket elaltatni, még meséltem is nekik! Hogy ők nem és nem alusznak, mennek tovább Kolozsvár felé. Fel az Idő Hídjára, mint mindig... azon aztán - azt mondták: lehet rohanni. Afféle mozgóhíd, ahogy te is mesélted... MÁTYÁS Úgy bizony. És Félnóta?! KÓRÓ Odaállítottam, vigyázza álmukat. 0 az első őrszem! MÁTYÁS Mekkora szemet mereszt majd ez a kolozsvári bíró! KÓRÓ Az ég szerelmére felség, tőled, aki királyok s császárok ijedelme voltál, most nem retteg egy városi bíró? MÁTYÁS Ne rettegjen, de tanuljon leckét! Tudja meg: Hacsak nem vandál támad újra, van még szobor, mely magát védi meg! KÓRÓ Ilyen se volt még azt hiszem. MÁTYÁS Minden igaz szobor magát védi meg, s nem parancsszavak. KÓRÓ De parancsszó le is döntheti. MÁTYÁS Ha a nép s az emberek szívéből fakad a parancs, hogy álljon a szobor, akkor le csak isten döntheti. De engem a bíró akart... a katonái s a bérelt ördögök! Engem és a lovamat. Apropos, lovacskám éppen mit nyihog? KÓRÓ Bóbiskál a pányván. Hallod az Uhut? (bagolyhang ekhózik) MÁTYÁS A hold bárkája felleg hátán úszik... A fűben szentjánosbogár fénye... mintha kis csillag zuhant volna le az égről... törött cserépben törpe lett a nap... KÓRÓ (megborzong) Szellem órája ez, s a boszorkányoké. Brrr... ha gyáva volnák, inam úgy olvadna, mint tavaszon a jég. MÁTYÁS Nézd a nagy fa odvát! Valami moccant. Előugrik-é? A kakukk! (Tizenkét kakukkszó.) Éjfélre jár! KÓRÓ Úgy biza! De mi ez a csörtetés? (Nagy zenebona, de valahogy tompán, nem élesek a hangok.) Bé, oda, a bokorba! (Behúzódnak a góré mögé.) (Csak úgy özönlenek a rengetegi boszorkák, zsarátördögök. Dirdum-Durdum ikerördöggel az élen. Álarcokat próbálgatnak: bárány, mókus stb. Szelíd álarcokat. Táncolnak, dalolnak, ördögszekeret alkotnak, cigánykereket hánynak, et cetera. Kezükben jelképes fáklyák, töklámpások.) DIRDUM-DURDUM DirdumDurdum! DirdumDurdum! Nagy a tét! Nagy a tét! Télen-nyáron maskarát! Álorcáddal azonos vagy-e testvér jó honos?! Próbáld fel az öblös maszkát - ha nem, egyél döglött macskát! Nagy a tét! Nagy a tét! 848
