Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Peer Krisztián: Régi és új, Klinika, Antwerpen reggel, A ház (versek)
PEER KRISZTIÁN Régi és új Egyre feljebb jutva az üvegfalú liftben - akár egy esőcsepp mindinkább megmutatja magamagát a város. Arányait elvesztve, úgy ahogy van, féligöltözötten, borotválatlanul. Átszűrve a tömör üvegen. Ilyennek láthatják a halált a kómából visszatértek: tudva, mit kellett volna, s nem tudva mit kéne nézni ilyennek láthatják magukat is. Ilyet érezhet a sárguló fű, mikor megérinti a bőrömet, épp csak sejtve a hajszálerekben lassuló vér ritmusát, közelgő izomlázat a kaszálás után. Túl a mérhetőségen, ahogy a kötött sárga pulóvereden átüt titkolt melled sápadtsága, mellbimbóid vöröse, így vetkőzik le a város. Magára öltve édeskés füstjét, megvakult neonreklámokat, hullámpapír fekhelyek szagát, mentőautó-csendet. És ami szép. Régi, tehát öröktől létező. Életveszélyes oromdíszeket. Alattuk deszkatető védi az embert. Házak sokattűrt védőszentjeit. A kőangyalok lassan lehámló arcát. A vicsorgássá töredezett mosolyt. Átvakolt házakat. Mindent. Mind, mit nem kínozott porrá savanyúié eső és hőingás.
