Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
azokkal, amelyekkel a nikolsburgi feljegyzés jelöléseit is egybevetettük. Itt tehát egy elég szoros kapcsolatrendszer figyelheltő meg, amit Sylvesternél még külön megerősít az sch jel s értékű használatára váló utalás: „S asperum quidam per sch scribunt”. A quidam, némelyek, itt természetesen magyar írókra vonatkozik, márpedig azoknál az s-nek scA-val való jelölése nem volt meg, eltekintve a német hatású Besztercei és a német lejegyzésű Königsbergi Szójegyzéktől. Megvan viszont az sch jelölés (változatban) a nikolsburgi feljegyzésben. Legkorábbi grammatikáink betűjelei és a nikolsburgi feljegyzés betűjelei között tehát aligha véletlen kapcsolat áll fenn. Annak persze alig van valószínűsége, hogy Sylvester vagy éppen Dévai (netán Batizi) a nikolsburgi följegyzést ismerhették volna. E korai grammatikusaink viszont használhattak olyan korábbi grammatikát, amelynek betűjelei hasonlóak voltak a nikolsburgi feljegyzésével. Mint Sylvester mondja, a grammatika görög szó, latinul lite- ratúra lenne: Betűkről ualö tudoman. Márpedig a nikolsburgi feljegyzésben „Littere Siculorum” és „Littere Judeorum (et menses)” találhatók, azaz a „literatúrához” a „grammatikához” szolgáló jegyzetek. Azonban nemcsak a székely és héber betűk grammatikai jegyzetek a nikolsburgi feljegyzésben. Sylvester például bő terjedelemben foglalkozik Grammatikájában a hónapnevekkel, s ezek más grammatikáknak is tárgyai voltak. De tárgyai voltak az akkori grammatikáknak a római és az arab számok is. Márpedig a nikolsburgi feljegyzésen szerepelnek a zsidó (és latin) hónapnevek, valamint a római és az arab számok is, előbbiek a hónapok sorszámaként, utóbbiak a héber betűk számértékét jelölve (Sylvester hónapnévjavaslatai között egyébként szerepel az „első ho, ma föd, harmad, neged”!). Mindezeket figyelembe véve kimondhatjuk, hogy a nikolsburgi feljegyzések valóban egy tervezett grammatikához készült jegyzetek voltak, s nagyon valószínű, hogy ez a grammatika el is készült, máskülönben érthetetlen volna XVI. századi grammatikusainkra gyakorolt hatása. Csakhogy a nikolsburgi feljegyzés a XV. század derekán készült, XV. századi grammatikánk pedig nincsen. Illetőleg, Baranyai Decsi János Telegdi rovásírásos tankönyvéhez, a Rudimentához írt „előszavában” a következőket mondja: „Ianus ille Pannonius, episcopus Quinqueecclesiensis nostrorum Poétarum celeberrimus, quum tanta doctrina et auctoritate praeditus fuisset, tarnen non erubuit, Vngaricam Grammaticam conscribere; earn, si maiorum nostrorum negligentia non amisissemus, haberemus cer- te, quo in hoc quoque studii genere gloriaremur. Nunc quum illa interciderit...” Baranyai Decsi tehát 1598-ban úgy tudta, hogy Janus Pannonius írt egy magyar grammatikát, amely azonban elveszett. Bőd Péter 1766-ban kiadott Magyar Athenása előszavában teljes terjedelemben közli Baranyai Decsi levelét, majd 1767-ben, amikor Pápai Páriz magyar—latin szótárával együtt kiadja Tsétsi János Orthográfiáját, annak előszavában a következőket írja: „JANUS PANNONIUS, qui circa medium saeculi decimi quinti sub rege glorioso Matthia Primo, Episcopus Quinqueecclesiarum vixit, Gramm. Hungar. conscripsit, quae tarnen cum acerbo Autoris fato, utilitati publicae subtracta est.” Tehát Janus Pannonius grammatikáját a szerző keserű végzete miatt vonták volna ki a közhasználatból. Naláczi József erdélyi származású testőríró pedig Bőd Magyar Athenásának oldalára feljegyezte, hogy Janus grammatikáját Bécsben látta volna. 1794-ben a Soproni Magyar Társaság egy levele Sylvester és Szenczi Molnár grammatikájával együtt említi „Jani Pannonii Gramatica Hungarico-Latina” munkáját. Hogy Janus Pannonius magyar grammatikát írt volna, azt váltakozó hevességgel utasították el vagy kísérelték megerősíteni a kérdéssel foglalkozók. Mivel sem Baranyai Decsi, sem Bőd, sem Naláczi nem tudnak Sylvester nyelvtanáról, valóban fennáll annak lehetősége, hogy Janus Pannoniust és Johannes Sylvester Pannoniust összetévesztették, s bizonytalan a soproniak levelének adata is, mert az Janus grammatikájáról a címén kívül semmit sem tud, míg a többiekröl részleteket is. Az 1928-ban, a költő pécsi emléktáblájának felállítása kapcsán lezajlott vita után Huszti József határozottan foglal állást: „A kérdést véglegesen eldöntöttnek vehetjük: Janus sohasem írt 785
