Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
Ehhez mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a feljegyzés az s hangot f, az sz hangot pedig s jellel írja, ami annak ellenére is megkülönböztetést jelent, hogy az s és az i jeleket mindig azonos értékben használják. Egyébként a feljegyzés egyebütt az s hangot z (bez, Zywan), s (ches, tes), f, f f és fs betűkkel jelöli, utóbbiakkal egyébként az s hangot is a héber szavaknál, a latinban az s csak szó végén fordul elő. A két jel között tehát mindenképpen van megkülönböztetés, amennyiben az s inkább s, az f pedig inkább s értékű. Jakubovich megjegyzését folytatva persze azt is mondhatnánk, hogy a másoló nemcsak magyar, hanem német vagy cseh sem lehetett. A feljegyzés latin betűs helyesírásában ugyanis magyar, német és cseh jellegzetességek is vannak. Egyértelműen magyar például a cs hang eh jelölése, míg csak német lehet az itt a zs jelet jegyző sch, valamint az ü hang w jele. Ugyanakkor cseh eredetű itt az sch megfelelőjeként szereplő fs, de cseh a j hangot jelölő g is (Yger), igaz német is lehetne. Az ly jelölés magyar és cseh is lehet. Meglepően sok a kapcsolat a rovásábécé latin betűs helyesírása és az ún. keverékhelyesírású kódexek között: c - ez, cs - eh / cg, j — y, g gh, gy - g, ty — thy, k - kic, ly — ly, ny - ny, s — (, t - th, z - g. E vonatkozásban szinte azonosságról lehet beszélni, ezt persze gyengítik az olyan nikolsburgi jelek, mint az fs, sch, valamint a ív. De vajon gyengítik-e? Hiszen a nikolsburgi feljegyzés az ö hangot ee jellel jelöli, ami teljesen egyedi. A kódexek zöme persze már a XVI. század elejéről származik. E korral azonban más kapcsolata is van a nikolsburgi feljegyzésnek. Helyesírása ugyanis kapcsolatot mutat legkorábbi fennmaradt nyelvtanaink helyesírásával. így Dévai Bíró Mátyás a gy hangot g betűvel jelöli, az ü-t pedig ű vagy ív betűvel. A cs hangot szó elején ez jelöli, a zs-1 pedig (amit nem tart szükségesnek megkülönböztetni az s-től) jS. Ez utóbbi nem a Huszita Biblia f’ jelével azonos, hanem a nikolsburgi feljegyzés Is jeléből származik, ahogy az [j esetében egy z kapcsolódott az f jelhez, itt egy s. Dévai Bíró Mátyás „Orthographia Vngarica” című munkájának csak egy példánya ismert, egy „vionnan megigaztatott, es ki niomtatott” munkácska, amelyet B. A. adott ki 1549-ben Krakkóban. Azaz, ez legalább a harmadik (javított) kiadása munkájának. Az első kiadásnak legkésőbb 1538-ban meg kellett jelennie. Melich az Orthographia Vngarica helyesírásában régibb és űjabb (a Husz-féle reform utáni) cseh hatást mutatott ki, Balázs pedig Zaborowskinak 1512 vagy 1513-ban, Krakkóban megjelent munkájának helyesírási hatását mutatta ki. Meg kell jegyezzük, hogy ez utóbbi csak az ábécében található meg (r, f), a könyvecske szövegében nem szerepel. Hogy az eredeti kiadásban mi lehetett a helyzet, nem tudjuk. Az 1549-es kiadó, B. A., akit Ivány Zoltán munkája után nagy valószínűséggel Batizi Andrással, s nem Abádi Benedekkel azonosíthatunk, bizonyára inkább a szövegben változtatott a helyesíráson (ott vannak egyezések Batizi helyesírásával), mintsem a könyvecske elején adott ábécében, így aztán lehetséges, hogy a nikolsburgi feljegyzések és az Orthographia Vngarica között jelzett kapcsolatok nem Dévaihoz köthetők, hanem Batizihoz. E vonatkozásban talán nem lényegtelen, hogy a nikolsburgi feljegyzések jelzett kapcsolatai nemcsak Dévai Orthographiájával, hanem Sylvester János Grammaticájával is megvannak. Sylvester is g-vei jelöli a gy hangot, ú jellel az ü hangot, viszont a cs értékű ez-vei szemben a ez jelöli a c hangot. A z jeléül ugyanúgy a £ jelet használja, mint Dévai, s e helyütt arról is megemlékezik, hogy a kemény s-t némelyek sc/i-val írják. A nikolsburgi feljegyzés a i hangot az előzményével, fs jellel, valamint scA-val jelöli, az s hangot pedig f jellel, ugyanúgy, ahogy Sylvester. Kniezsa szerint Sylvester mellékjeles jelölése a Huszita Biblia helyesírásával rokon, más vélemény szerint Sylvester a Müncheni Kódex helyesírását követné (Dévaival együtt). Ezzel szemben nem kétséges, hogy ezeket a helyesírásokat legfeljebb az ún. keverékhelyesírású kódexekéivel lehet összevetni, vagyis 784
