Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Nagy Olga: Egy Ezeregyéjszaka-mese népi változatai
A ep. B motívum. Miért teljesíti a király a szegény óhaját? 1. v. „... a hosszabb beszélgetés közbe, ügyes-bajos dolgokat beszéltek. De azonban a szegény ember egyszer csak felsóhajt: — Hej, de boldog a király! Azt mondja az ű csöndes vendégje: — O, édes bácsikám, hagyja el! A királynak is megvan a maga baja-gondja. Van annak is elég baja! — O, van, van! Az ő baja nem olyan, mint a másé. Szeretnék én bár három napig király lenni. 2. v. A király inkognitóban maga vendégeli meg a' szegény házaspárt. „Hej - a szegény ember azt mondja — de finom vacsora volt ez! Ez éppen királyi vacsora volt!... Hej, felséged, nagyságos úr, hogy szeretném én, ha király lehetnék, bá csak huszannégy óráig, tovább nem is lennék, csak éppeg egy addig.- Há ugyanbizony micsinálna e hu- szannígy óra hossza alatt?- Haj, majd meglátnák akkor, mit csinálnék én — azt mondja. A B epizódból megtudjuk, hogy a király - más-más indítékkal ugyan - palotájába viteti a szegény embert, s egynapos hatalmat ad neki: azt tehet, amit akar egyetlen napon. Nézzük meg, hogy az azonos epizódon belül milyen homlokegyenest másféle eszmeiség bontakozik ki a két változatból, s a király és a szegény ember viszonyát és alakját is befolyásolja. 1. v. Reggel a vendég elköszönt szépen. Megköszönte a szállást, s elment útjába tovább. Azonban csak hazafelé sietett, meggyőződett ennek az embernek a jószívűségéről, s meg akarta hálálni. 2. v. A király hazamentibe is mind gondolkozott: ugyan mit tudna csinálni ez a szegény ember huszonnégy órai királysága alatt. Na, mind ezen teprengett... Az első változatban tehát azért szállíttatja a király a szegényt a palotájába, mert „meggyőződett ennek az embernek jószívűségéről, s meg akarta hálálni...”. Tehát újra a királyi jóság! A másodikban a szegény talányos válasza: „Haj, majd meglátnák akkor, mit csinálnék én...” annyira ingerli, hogy „hazamentibe is mind gondókozott... Na, mind ezen teprengett...” Ez esetben tehát a szegény kényszerítette ki a király döntését: fontos ecsetvonás a szegény portréján. „Mikor felébred, néz körül, hogy mi van? Álmodik? Nem tud micsinálni. Hát hol van 6? Csípi magát, fogja, de ezernyi ezer szóga csak ugrik, hajladoz előtte, viszik az arany mosdótállal a mosdóvizet. Viszik a selyemtörülközőt. — Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, mit parancsolsz? Azt mondja: — Menjetek a dógatakra, ne csúfalód- jatok velem, sze én nem vagyak király.” „Na, egyszer felébred a szegény ember, hát uram terem tőm! néz körül, hogy hát ő hol van? ’Szent Isten, hát álmodak, vagy ébren vagyak? Ébren vagyak! Hát mi lett belőlem?’ De hódolnak ott a testőrek, ott könyörögnek neki:- Mi a parancs, felséges királyom. Hát akkor látja, hogy ő király. De tapogatja a fejit: a fejin a korona.” HŐSI ÉS NEM HŐSI MAGATARTÁS Eddig nagyjában megegyezett a két változat, noha a figyelmesebb szemrevételezés finom árnyalati eltéréseket is regisztrálhatott. Most azonban valami 776
