Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Mészáros Eszter: A Szent István himnusz és egy pravoszláv sztyihira

„fehér foltot” rejt az előadói gyakorlatban. Mégis meggyőződésem, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenei úton való megközelítő módszere a jelen kutatások eredményeivel együtt sok segítséget ad az elemző munkákhoz az európai műzene feltárásában, (megközelítésében).

JEGYZETEK

1 Rajeczky Benjamin példái a Mi a gregorián? című könyvéből. Zeneműkiadó, Bp., 1981. 17. o.

2 Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Magvető, Bp., 1977. adatai alapján

3 Rajeczky Benjamin: Mi a gregorián? Zeneműkiadó, Bp., 1981. 92-93. o.

4 Hristophor: Jeles kulcs című ábécéje 1604-ből. Brazsnyikov-Nyikisov kommentárjaival és értelmezésével, orosz nyelven. „M űzi ka”, Moszkva, 1983.

5 antifóna = ellenhangzás: a zsoltárok vagy más bibliai szövegrészek előtt és után énekelt dallamcsoport. A szó az ógörög zenében oktávhang- közt (8 hang) is jelentett; a középkor valószínűleg azt érti alatta, hogy a férfihangok az oktávval magasabb női vagy gyermekhangokkal felváltva énekeltek. CDarvas Gábor: Zenei zseblexikon. Zeneműkiadó, Bp., 1978. 16. o. meghatározása nyomán.)

6 paleográfia: gör., tud.: írástörténet; az írások fejlődésével, különösen pedig a régi írások megfejtésével és átírásával foglalkozó tudomány. (Idegen szavak szótára. Terra, Bp., 1975. szerk. Bakos Ferenc. 360. o.)

7 modális hangrendszer: az európai zene hang- rendszere a gregorián énektől kb. 1600-ig, amikor helyét a dúr-moll diatonikus (hétfokú) zene foglalta el. A modális rend alapjai a „modus”-ok (hangnemek): a dór, frig, lid, mixo- líd, eol, lokriszi, jón ... Chopin, Muszorgszkij,

Debussy, Stravinsky, Bartók, Kodály műveiben újra feltűnnek a kelet-európai népzene elemeinek behatolása révén. C

Darvas Gábor: Zenei zseblexikon. Zeneműkiadó, Bp., 1978. 150. o. meghatározása, részletek)

8 Rajeczky Benjamin: Mi a gregorián? Zeneműkiadó, Bp., 1981. 79. o.

9 A 7. pontban közölt modális hangnemek görög nevei. Egy kínai legenda szerint Fu-hszi-tól, a hangrendszerek használatát szabályozó mitikus királytól származnak, aki népét száz törzsre osztotta. A görög hangsorok elnevezése az egyes törzsek nevéhez kapcsolódik (dór, fríg, ión stb.). Az értékhierarchiában a képzőművészetből is ismert dór az alaphangnem, az ión (jón) később lép e funkció helyére, amiből a dúr fejlődik ki; a klasszikus zene fő hangsora. A legkorábbi közlés e témáról: Mémoires sur la Musique des Chinois tant anciens que modernes. Par M. Amiot, missionaire a Pékin. Paris 1779. (Zoltay Dénes: A zeneesztétika története I. 11. o. utalással Ethosz és Affektus. Bp., Zeneműkiadó. 1969.)

10 Magyarország zenetörténete I. A középkor. Szerk.: Rajeczky Benjamin. Akadémiai Kiadó, Bp., 1988.

11 Az egyházi szláv szöveg modern orosz nyelvű fordítása alapján. (L. Parijszkij: A feltámadási evangéliumi sztyi hi rákról. Golosz pravoszlavija, Moszkva, 1952. 27-33. o.)

773