Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Lőrincz Zoltán: Vallás és képzőművészet

egy „negatív szabadság” kialakulásához vezetett, másfelől pedig olyan szubjektív erők akkumulálódásához, amely a nagy reneszánsz géniuszokat is jellemezte. Az ember kikerült egy zárt világból és a Paradicsom végképp elveszett, az egyén egyedül áll, szemben a világgal.”12

Vasari szerint az antikvitás után, a barbár középkort túlélve, a művészet csillaga újra fényesen ragyog. Egy új virágkor köszönt be a múzsák világába, a művészet megújulásának, ha úgy tetszik újjászületésének lehetünk tanúi. Az ókori művészetfelfogáshoz hasonlóan a reneszánsz is a művészetet isteni adománynak tekintette. Leonardo is az emberi kreativitást az isteni teremtés síkjára emeli ... „az az isteniség, amellyel a festő tudománya rendelkezik, az isteni elméhez való hasonlatossággá válik, hiszen szabad hatalommal folyamodik a nemzéshez...”13 Felelevenítik Platón és Arisztotelész gondolatait. A kor értekezésirodalmában az Igaz, a Jó és a Szép ókori ihletésű kategóriái az esztétikai viták fő pontjai. Az utóbbi közül is az Örök Szép definiálásának kérdése, így kerül, a művészetet újragondolván, a kor kapcsolatba az evilágin túlival, a transzcendessel, a szellemi világgal. Ilyen vonatkozásban is szoros kapcsolatban van tehát a művészet a vallással. A reneszánszban az előző korokhoz viszonyítva sokkal inkább összetartozott a gazdagság, a műveltség, az irodalom, a filozófia és a művészet. Ez az a kor, amikor a kézművessorból kiemelkednek a nagy művészek, amikor a megrendelő épp olyan humanista műveltségű mint a művész.12 Az antik szellemiség és a keresztyénség együttélésének szép példája a reneszánsz kor Mediciek Platóni Akadémiája Firenzében, az sem véletlen tehát, hogy éppen ott Savonarola domonkos rendi szerzetes prédikációiban VI. Sándor pápa tetteit, a papság bűneit ostorozta. Nagyon keményen fellép egyháza ellen, amikor így beszél: az ősi egyházban a kelyhek aranyból vannak, s a főpapok fából. Savonai'ola számára a Biblia a forrás, különösen közel állt hozzá az Ószövetség. Savonarola példája is mutatja az „újjászületés” problémáit, miként elevenednek meg az antik gondolatok, filozófia a tiszta evangéliumi tanításban és tanítással szemben.

A barokk kori művészet két pólusát jelenti a reformáció és az ellenreformáció küzdelme. A vallási harcok, a katolikus egyház megújulására történő törekvések, a protestantizmus bástyáinak védelme, a meginduló missziói munka, vitairatok, a teológia agitatív jelleme mind olyan erők, amelyek a kor művészetét meghatározták. A manierizmus korában az invenciózus témákat kedvelték, a vallásos tematika esetében is közel kerültek ahhoz a gondolathoz, hogy az ember lehetőségei végtelenek. A protestánsok ezzel szemben próbálták az egyházat a művészet túlkapásaitól megtisztítani, de ezzel közel kerültek ahhoz a gondolathoz, hogy tagadják a művészetet. A Tridentinum után feltűnnek a Nagy Gergely-i gondolatok az „írástudatlanok bibliájá”-ról, sőt a vallási propaganda legfontosabb eszköze éppen a képzőművészet lesz. A zsinat utolsó ülésén hozzák az alábbi határozatot:,^Krisztusnak, Isten szűz anyjának és a többi szentnek a képét meg kell tartani mindenütt, különösen a templomokban, s illő tisztelettel és hódolattal kell viseltetni irántuk; ... azért, mert irántuk mutatott tisztelet azoknak az előképeknek szól, akiket megjelenítenek. A képek által, melyeket csókkal illettünk, melyek előtt fedetlen fővel állunk és földre borulunk, Krisztust imádjuk, és azoknak a Szenteknek hódolunk, akiknek hasonlóságára ezek a képek készültek...”14 A katolikus országokban új ikonográfiái program alakult ki: előtérbe került a szentek ábrázolása, a víziók, apoteózisok megjelenítése. A protestáns területeken új impulzusok keresésére ösztönözte a művészetet az, hogy bizonyos területeken a dogmatikummal össze nem egyez- tethetöt nem ábrázoltathatták. Új műfajok alakultak így ki, például a református Hollandiában. Szellemtörténeti síkon a kopernikuszi fordulat óta kitágult a világ. A Spinozái gondolat, hogy az Isten maga a természet (Deus sive natura) még inkább kitágította a horizontot. A tér, a végtelen (vagy annak illúziója) ábrázolása ezért is fő témája a barokknak, Giordano Brúnó, Newton, Descartes filozófiája adja meg azt a hátteret, amellyel bár nem minden gondolkodó értett egyet, de bemutatására a művészet is vállalkozott.

766