Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Határ Győző: Életút
illa-berek, nádak-erek, elsüllyed névcserével vagy névtelenül, hogy sebeit gyó- gyítgassa és új életet kezdjen. Valahol Brazíliában...? Argentínában...? Maradtam, ahol voltam. A lusta, a gyáva, a rendületlen lélek, belefeszülve s megülve az emberhús barmában. A szalmazsák besüppedt közepén. * Nyár derekán fejbe kólintották a hírrel: a vkf.-fegyintézetet felszámolják. A front keletről veszedelmesen közeledik s nemsokára „hadműveleti terület” leszünk. Megbolydult a fegyház, nagy lótás-futás, szaladgálás kezdődött s nem túlzók, máról holnapra s hamarabb, semmint kimondom, szúrós daróc- ban és lábhoz tett batyuval, máris útra készen álltunk. Azok, akiknek a büntetése öt évnél több, mennek Németországba — munkára. Azokból, akiknek a büntetése az öt évet nem haladja meg, büntetőszázadot szerveznek s bevetik Keleten - aknátlanítani, katonai szükségrepülőteret építeni. Szent Habakuk, most mi vagyok én-s hova tartozom? Ötéves összbüntetésemmel: azokhoz, akiknek a büntetése „öt avagy azon felül” és mennek Nácinémetországba? Vagy azokhoz, akiknek az öt éve „az öt év összbüntetést nem haladja meg”, tehát ha ráhajtanak is, még mindig több eszem lehet a marhacsordánál, mert kikerülöm a tányéraknát és élek...?! Elképzelheted izgalmamat. No de nemhiába bukkantam rá - Cusanus nyomán - a coincidentia op- positorum e szinguláris esetére: az elsők között ismertem fel, hogy az Isteni Véghetetlen Bárgyúság summája tökéletesen egyenlő-és-azonos az Isteni Vég- hetetlen Bölcsesség summájával; hogy ez a két (látszólagos) ellentét érintkezőlegesen határos egymással. Ezért ábrázoltam az istenséget HELIANE című regényemben Sors-Isten-Baromnak, akinek setét agyvelő-óceánjában Metafizikai Bárgyúság uralkodik, de gondviselése egész ügyintézésében az Isteni Bölcsesség gondviselésével átfedőlegesen kongruens, egyenlő-és-azonos. Csakis és egyes-egyedül az Isteni Gondviselés Metafizikai Bárgyúságának tulajdonítom, hogy hála az én öt évet meg nem haladó összbüntetésemnek, a Keletre induló büntetőszázadba osztottak be és így megmaradtam, míg amazok - Kelen Tibor és Ágoston Gábor, akiknek ugyancsak tizenkét évi fegyházbüntetését nem öt, hanem hat évre mérsékelték - a Véghetetlen Isteni Bárgyúság Vége- zéséből Nyugatra indultak és sohasem tértek vissza. Mely nagy titokbogozatok rémületes minéműségéből nyilván láthatod, hogy emberésszel Sors-Isten-Ba- rom Bárgyúságának metafizikai mélységét megmérni nem lehet. 726
