Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Határ Győző: Életút
KL Ha ezt a palack üzenetet jól értelmezem, ez a „hangulatjelentés” egyebek közt azt is mondja, hogy szörnyen unatkoztatok. Igaz? Éktelenül. Kimondhatatlanul. Kivált a józanabbja, a fiatalja, aki hamar ráunt akonspirálás romantikájára, a susmogás-pusmogásra, a marxista szemináriumnak nevezett blődlizésre; és a szó legmeztelenebb értelmében a szabadulásra vágyott. A beszélő volt a nagy ünnep. Udvarhosszat ott álltunk végig. Beengedték a látogatókat. Újvidéki kaskák áradata, hárászkendők, zaj, tömeg: akkora perzsavásár kerekedett, hogy az őrség feladta a küzdelmet; minden buzgósága kimerült abban, hogy szemet hunyt és zsebelte a baksist. Pestről úriasszonyok jöttek lengedezve; Édesanyámat támogatva fel-feltünedezett Lencsi is, „hivatalos” menyasszonyom: Lencsi eltört mosolya, amelyből még nem sejtettem, pedig gyaníthattam volna, hogy az Édes kétlaki életet él, esténként nálunk vacsorázgat és bezsebeli a szeretet minden jelét, de éjszakánként ágyába fogadja leendő férjét. Iparkodtam csorbítatlan megőrizni háziboldogságunk építkezését és iparkodtam szeretni (Quand on n’a pás ce que Von aime, il faut aimer ce que Von a - mondja valahol Bussy-Rabutin), állni adott szavam: Lencsi eltört mosolya maga volt a liliomhervadás. A jó újságot írásbeli megerősítés követte: egy szép napon felhívattak az irodára és felolvasták a Felsőbb Fórum végzését: fellebbezésemnek helyt adtak, 12 éves fegyházbüntetésemet 5 évre mérsékelték. Életmentő döntés volt, de akkor még nem fogtam fel jelentőségét s titkon mind csak fanyalogtam: 5 év - 12 év - mit számít az? Ránk jön a háború erdőégése s abban vagy ottveszünk valamennyien, vagy a Felsőbb Fórumnak annyi ideje se lesz, hogy kegyelemért fellebbezzen. Lin- denberger hadnagynak, az intézetvezetőnek még más mondanivalója is volt, mikor abbahagyta az olvasást. Fennsőbbséges-barátságosan, katonás, de emberséges szigorral hümmögött és megkérdezte:- A város határában van egy telkem. Téglám is van, hétvégi háznak való. Megtervezné-e a hétvégi házamat, ha két-három hétre fel-felhozatnánk zárkáról és itt az irodában csinálnánk helyet? Háromszobás hétvégi házat szeretnék; rajztábláról, miegymásról gondoskodunk... Három hétig tartott az aranyélet. Két nap alatt felfaltam volna, de húztam, amíg lehetett. Ez alatt az idő alatt újság, titkos levél, csomagocska, szájharmonika, szerelmi üzenet - amit csak elbírtak a zsebeim, minden. A fiataloknak - „gyerekeimnek”. „Nagyapó” népszerű volt, népszerűbb a kelleténél: a Kánya és a kollektíva büdösölte ezt a pártszerűtlen magatartást s csak ketten örültek őszintén annak, amit a három hét alatt „kibuliznom” lehetett: „Imre bá” - akihez immár a barátság oly szoros szálai fűztek, hogy már-már féltékennyé tette Tibort - és Gábor. Ágoston Gábor ui. a nyár folyamán heves asztmarohamokat kapott és nekem a jópofa Pollák tizedes jóvoltából sikerült asthmolysint és pravazt becsempészni. Ez az asztma szuverén gyógyszere, azonnal hat és magam adtam be Gábornak az injekciót. KL És a vezetőség? Süket volt a háborús hírekre vagy az oroszok közeledtének volt rájuk valami hatása? Lorcsikám: gondolatolvasó nem vagyok. Lindenberger Lajos nyugállományból visszaráncigált, reaktivált hadnagy volt, régivágású, monarchiabeli nevelésű ember - ő a Szabályzatért lelkesedett és nem a nácikért. Ha el is ejtett egy-két szót a kutyájáról vagy a felesége főztjéről — hiszen az ő hivatali szobája sarkában terveződött a háromszobás hétvégi ház - menten elakadt a beszédben 714
