Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Ken Smith: Annus Mundi Irma, Anzelmus a Sohasem Motelben, A vadrózsa (próza) (Vándor Judit fordításai)
KEN SMITH Anus Mundi Irma Egy Mecklenburg melletti kis faluból származott. 1933-ban tízéves volt, és mindenáron a Bund Deutscher Mädchen tagja akart lenni, annak ellenére, hogy édesapja, határozott és tiszteletreméltó úriember, ezt kategorikusan megtiltotta. Valódi északi típus volt, szőke, kék szemű, csinos nő. Gyerekkorában bátortalan volt, kerülte az összetűzéseket. Először ápolónőnek tanult, azután szobalány lett. Tizennyolc éves korában belépett az SS-be. Ravens- brückbe küldték kiképzésre. Az első eltávozásakor összeveszett az apjával, aki kifogásolta, hogy az SS tagja lett, és soha többé nem ment haza. Ra- vensbrückben a még mindig szégyenlős és békés természetű Irma megtanulta, hogyan kell megvernie a felügyeletére bízott asszonyokat. Megtanulta lenyelni ezzel kapcsolatos mindennemű érzéseit. Nem volt szadista. Nyolc hónap után Auschwitzba küldték. Annyira szép volt, meséli az egyik rab, hogy brutalitása mindenkit váratlanul ért. Irma mindig elegánsan, tökéletes frizurával, csípejét finoman ringatva sétált el a foglyok sora előtt. Mosolygott ha vért fakasztott, ha az ütései nyomán kiáltások szakadtak fel. Az egyik tábori műhelyben celofánból készíttetett magának korbácsot. Örökké magánál tartotta, és gyakran használta, még azután is, hogy a parancsnok, Kramer ezt megtiltotta. Értelmetlenül ütlegelte a foglyokat ezzel és a pálcájával, ami szintén mindig nála volt. 1944 júniusában 350 asszonyt zárt be a mosószobába; három napig tartotta ott őket, étlen-szomjan, vécé, tisztálkodási lehetőség nem volt, aludniuk csak a puszta földön lehetett. Egykor híres bécsi divattervező rabbal varratta a ruháit. Ha szüksége volt abortuszra, egy rab orvos végezte el a műtétet. Azt mondta, színésznő szeretne lenni. A pletykák szerint többek között Kramer és Mengele is a szeretője volt. 21 éves korában háborús bűnösként bíróság elé állították. Egy kérdésre válaszolva kijelentette, lehet, hogy gyerekkoromban rettegtem, de közben felnőttem. Elsírta magát, amikor a húga ellene vallott, de a kivégzése előtti éjjel együtt énekelt a többi, hasonló sorsra jutott asszonnyal. 1945. december 12-én akasztották föl. Fordította: Vándor Judit 705
