Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
BEATRIX (félre) Azt választanád, ami távoli veszély, (hangosan) O, nem akarlak én akkora veszélynek kitenni, jó uracskám! Elég lesz ennyi is! MÁTYÁS És van ott egy nagy szakadék is, még soha senki nem ugrotta át... No, mit szólsz? BEATRIX Se hegycsúcs, se szakadék - jó lesz egy ócska ól, egy ketrec. No, ha puszta kézzel félne, vihet kardot is! ELSŐ OROSZLÁN (a ketrecben, vagyis „leóbőrben” a szekértoló) Jaj, csak bé ne jöjjön! (halk) MÁTYÁS (félre) Méghogy én oda, akár karddal is... no attól óvjon ég! BEATRIX Induljon már, min töprenke- dik! MÁSODIK OROSZLÁN vagyis a másik szolga) Jaj, jaj, nehogy...! MÁTYÁS Phű, a nejem nem tágít! (megtörli homlokát) Erős ez a napfény! (más hang) Hogy-hogy te éretted menjek oda, amikor te itt vagy... ha egy ketrecben volnál vélük, végveszélyben, akkor nem haboznék! BEATRIX Siralmas kifogás! Csak csavarja a szót! Gyáva! MÁTYÁS Én, gyáva, én? Aki százezer törökkel kiálltam a... BEATRIX (szavába vág) Ne százezer törökkel, két oroszlánnal állj ki! (félre) No lássuk, most hová menekülsz? Miféle langaléták várnak... MÁTYÁS Hát ha oly nagyon akarod... ELSŐ OROSZLÁN Nagy ég, ez máris nyakunkra jön. (halk) MÁSODIK OROSZLÁN (súgva) Meg kéne mondanunk, hogy mi vagyunk azok... ELSŐ OROSZLÁN Hogy megbüntessen, amiért hagytuk elrabolni az igaziakat?! BEATRIX Mi lesz, Mátyás király? MÁTYÁS (aki közben kifelé pislantga- tott, jön-e már Kóró) No én indulok. Csak szólnom kell Kórónak, hogy hozza a győző kardomat! Kóró, Kóró! (félre) Hol késik ez a lajhár!? (Kóró közben nagyon figyelt, tenyerét is fillére illesztette, aztán a góré párkányára felmászott, a lécbe kapaszkodva, hogy jobban lássa, mikor kell közbelépnie. Ám közben a hózentrágere beakadt egy lécbe. A király kiáltására rohanni akar, de a nadrágtartó visszarántja. Apró hintajáték, de rajtunk kívül nem veszi észre senki.) BEATRIX No rajta, most mutasd meg, be bátor lovag! MÁTYÁS Én megyek is. Megyek én. (megáll) De aztán ne sajnáld őket, ha lekaszabolom! Ne itass egeret az oroszlán halálán! BEATRIX Sőt, dicsérni fogom a hős oroszlánvadászt! MÁTYÁS No nem! (leül) Én fegyvertelen oroszlánok közé nem megyek. Ráadásul ketrecben is vannak! Ha még a szavannán volnának... Nem, ez hozzám nem méltó! Egy király az állatok királyához így mégsem mehet! BEATRIX (felráncigálja) Hát akkor tedd le a gyíklesődet, s menj be puszta kézzel! MÁTYÁS Mondom, ketrecben vannak! BEATRIX Ereszd ki őket! MÁTYÁS Megijed a közönség! (hirtelen) No jó, megyek... Mégis... (megáll) Leteszem ezt a kardot, (félre) Hol késik ez az átkozott! (Egészen lassan leteszi kardját a fűbe. A két oroszlán ezt látva elkezd integetni néki.) ELSŐ OROSZLÁN (halkan) Gyere, gyere, ne kínozzon már annyit a nejed! BEATRIX Még integetnek is, esküszöm! Nézd csak, Tepsifalat, nem integetnek... Tepsikém! Merre vagy? (Tepsifalat odaszalad) Hát nem integetnek? TEPSIFALAT Nem, felség. MÁTYÁS No látod. Még ha integetnének. (A két oroszlán kétségbeesetten integet.) TEPSIFALAT Most már én is látom! BEATRIX (meglöki Mátyást) Indulj, uracskám, indulj! (Mátyás nekiered, majd hirtelen leroskad.) Mi történt? MÁTYÁS Egy tüske ment a sarkamba, ördög vinné a dolgát! BEATRIX Szaladj egy tűért, Tepsikém, ezen már ne múljék! TEPSIFALAT Hozok én olyan zsákvarró tűt, de olyat... BEATRIX Várj, hiszen ez csak a csizma sarkába mehetett! Húzzuk le néki! (lehúzzák) 702
