Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
Dél, Észak, sőt Kelet és Nyugat! Meghódítom őket pompás paripáink hátán! LUNGUPUNGU Felség, óva intem: száj- és körömfájás... No és a lépfe- ne! LANGALÉT Falovamon nem fog lépfe- ne! Ahogy Trója vitéz falova is fittyet hányt lépfenének! Úgy, hogy te derűmet el ne rontsd! Gyerünk, vár szép Pöszméte vára... ezeket pedig, ahogy mondtam... (A szekér felé. A vitézek gyorsan „kiürítik” a térséget. Valamennyien eltűnnek. A tér másik részén közben két apród gyorsan behozta a trónt. Jön izgatottan Beatrix és Tepsifalat.) BEATRIX Mintha a föld nyelte volna őket el! A táncból elfutni... Két csavargó, adok én nekik! TEPSIFALAT Hiszen láttuk, mindig ezt csinálták... nagy tréfamesterek. (Legyezi magát) BÉATRIX Tréfa, tréfa... inkább azt kezdem orrontani, hogy menekülnek előlem. (Kis szünet) Vagy tán előled? TEPSIFALAT (nyel egyet) Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne: előlem futnak, felség. BEATRIX De hát mi riasztaná tebenned a bárót? Oly csinoska vagy és eszes! TEPSIFALAT Tán, hogy mindig kínálom őket: no egyék még egy falatocs- kát, ne maradjon itt... Finom pástétom! Jóízű lepény... Igen, talán ezért. BEATRIX Valóban! Mert meg kell mondanom, hogy én magamban semmi okot nem látok! Úgyhogy édes Tepsifalat, le kell szoknod a kínálgatásról! TEPSIFALAT (szeme kimered, félre) Hogy ez milyen feledékeny! (pillantása hirtelen megvillan) Meg aztán sokat is faggatom a jó uramat. BEATRIX Faggatod? (meghökken) TEPSIFALAT Úgy bizony. Minden reggel, délben és este megkérdem: szeret- e még? BEATRIX No, de ilyet! S ha azt válaszolja, hogy szeret? TEPSIFALAT (kezdi élvezni a játékot) Megnyomon orrát, így ni, füstöl-é? Mert a hazugság, ugye ködösít... megnyomom orrát s azt kérdem: úgy szeret-é vajon, mint káposztát a kecske, vagy úgy mint búzát a galamb? BEATRIX És ha kecskét és káposztát mond? TEPSIFALAT Engem ne káposztáz- zon! Lesújtok reá! (öklével a levegőbe) BEATRIX (félre) Fura ügy! Komorna létére épp úgy csinálja, mint jómagam. (hangosan) Ez nagy ostobaság Tepsikém, így elriasztani egy férfiembert! Mikor tanulod már meg, hogy egész nap mégsem mondhatja, hogy szeret... Ha pitymallattól késő éjszakáig azt duruzsolja szeretlek, szeretlek, nem kiabálhatja, hogy: rá, rá hajrá! Üsd, vágd, nem apád! Elvégre neki is csupán egy szájat adott Isten! TEPSIFALAT (szontyolin) Bezon belátom, nagy szamár vagyok. Tudom, hogy unja báró uram mindétig mondani, s én mégis újra hallani kévá- nom! Mintha nem hinnék a fülemnek. Istentelen dolog. BEATRIX Le kell szoknod róla! Hanem valami eszembe jutott... Ha legközelebb olyan történik, hogy ők elsietnek, hát mi szépen utánuk megyünk... Nézzünk csak mi is szemébe annak az ellenségnek, aki határainkon rostokol. (Gúny.) (Most megjelenik két másik szolga, egyik húzva, másik tolva az oroszlános szekeret.) BEATRIX Te szekértoló, mit kerestek itt? SZOLGA Könyörgök felség, ne csúfoljon engem szekértolónak. BEATRIX Micsoda mimóza! Ki néven nevez, nem csúfolódik, te balga! Beszélj! SZOLGA Felség, jelentem, itt találtuk a város határában. A pecsétjén az áll: Velence királya! Hát gondoltuk - csak itt lehet a címzett! (Közben helyet cserélt a szekérhúzóval.) BEATRIX No te szekérhúzó, elmehettek. SZOLGA Könyörgök felség, ne hívjon engem szekérhúzónak, én nem vagyok ló. BEATRIX Szeretnél te az lenni, te balgaság! A tény a legjobb tanú! Tény, hogy szekeret tolsz és szekeret húzol... No menjetek! (Azok hajlongva el.) 700
