Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
LUNGUPUNG (Mostantól Lungupun- gu) Lungupungu! Lungupungu! Lungupungu! (Szédítően körbe jár.) LANGALÉT Most már érted, te kerge birka! LUNGUPUNGU Nem értem, felség, dehogy értem! LANGALÉT Tökfejű vagy, mindig is mondtam. Eszed gyalogpaszuly, gyalogész, az enyém meg száguld szárnyas paripákon! LUNGUPUNGU (félre) Korhadt gólyalábon! LANGALÉT (éber) Mi van a gólyákkal? LUNGUPUNGU (ijedt) Csak mondom, engem se a gólya költött, mégsem értem, felség. LANGALÉT Ej, mit nem értesz? Rögvest elmondom... Szóljatok csak amoda a tudós poétának! (Egy katona máris ugrik, eltűnt.) No annyi tán világos, hogy langaléták pedig Tn n pQpnplf LUNGUPUNGU Világos, uram. (Jön loholva Aggató Akádémiás.) LANGALÉT Azért hívattalak, te Aggató, mert az új himnuszban nem lesznek többé nincsenek! AGGATÓ Nem lesznek? Hurrá, nem lesznek többé nincsenek! LUNGUPUNGU Minek örvend ez az ostoba? (A királyhoz) Tán annak, hogy bényomtad a Lovas Akadémiába? LANGALÉT (halkan) Be én még a Tudortestületbe is, bárhová! Ez ám parancsot teljesít! No minek örvendsz úgy, te poéta! AGGATÓ Én annak, hogy a nincsre csak egy rímet találtam: a kincset! Hátha erre az újra tán többet lelek! Mi lesz népünk legújabb neve? LANGALÉT Új nevem Langalét király, s népem a langaléta nép! AGGATÓ Langaléta... Ez meg mit jelent? LANGALÉTA! LANGALÉT Te analfabéta! Épp azt jelenti, amit jelent, semmi többet. Menj és írd a himnuszunkat! (Az máris szalad, utána.) Te nehogy ezt az analfabétát is belevedd... amennyi esze van... ha nem lel más rímet - még béveszi! LUNGUPUNGU Felség, végre világosítsd meg elmém, miért jó ez nekünk? Hisz ezt a nevet Mátyás meg az a bolond találta ki! LANGALÉT Ó, ostoba, hát éppen az a jó! Mátyás adta a nevet, de ő mit tud vajon e népről? LUNGUPUNGU Hát azt, hogy nem létezik! LANGALÉT Ha viszont mi e nevet felvesszük... már létezik, nemdebár? LUNGUPUNGU No és? LANGALÉT Tehát bévehetjük szép Pöszméte várát! LUNGUPUNGU Nem értem, verjen meg a tüzes ördög, ha értem! LANGALÉT Mátyásnak jelentik: a langaléták megtámadták Pöszméte várát! Mit mond erre Mátyás? No csak támadjanak ezek a langaléták, amíg ők támadnak, nem fáj a fejem. Nagyot kacag, és ül szépen otthon a neje szoknyája mellett. Mi pedig valóban támadunk! És bévesszük szép Pöszméte várát! (Csend.) LUNGUPUNGU (némi elismerés) Kezdem kapiskálni. Felségednek lángelméje van. (Félre) Hogy macskánk vizelne rá! LANGALÉT (alig palástolt büszkeség) Hát pislákol egy kicsit. LUNGUPUNGU Felséged ért a hadászathoz. (Félre) Mint a sánta eb. (Hangosan.) Ért a költészethez... (Félre) Mint egy versláb, amely biceg. CJön Aggató) LANGALÉT (Mint aki folytatja) Úgy bizony, poéta fiam, tudós gyermekem! Kihasználjuk, hogy mi nem vagyunk és mégiscsak vagyunk. Létezünk és mégse létezünk. így önazonos vagyok véle, aki nem vagyok. És idegen magamtól, aki épp vagyok! Lenni annyi, mint nem lenni, látod? Lenni és nem lenni egy és ugyanaz. No most, hogy ily egyszerűen, hozzádereszkedve elmondtam, mi is vélünk a helyzet, megkérdem: öcskös világos-é? AGGATÓ Ne legyek Ákádémiás! Se más! Csak magam. Ne legyen tücs- köm-bogaram, ha a nap ennél fényesebb lehet! (Letérdel.) LANGALÉT (kicsit belérúg) Ákádémiá- ja Mátyásnak is volt, régebb, jobban 694
