Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
sősorban az oroszok A. Gogua felháborodására nem osztottak. Igaz, fogalmunk sincs, hogy mi köze ehhez a grúzoknak. S még kevésbé érthető, hol voltak az abházok, amikor a föníciaiak létrehozták ősi ábécé-jüket. Miért nem töpreng el sem a mélyentisztelt A. Gogua, sem elvbarátai, hogy hová „tűnt el” akkor az abház ábécé, miért felejtette el azt Abházia a VIII. században, s miért használták a XIX. századig mind a világi, mind az egyházi életben kizárólag a grúz ábécé-t és a grúz nyelvet? „Bölcs Konsztantin életé”-be belepillantva, melyet P. Lavrov adott közre az egykori moszkvai papi szeminárium kézirata alapján (A szláv bizottság munkái, 1970, Leningräd, I. kötet), még további tényékhez jutunk. Konsztantin szerzetesi neve Cirill volt, az a bizonyos Cirill, aki testvérével, Metóddal együtt a szláv ábécé megteremtője, s 867-ben velencei tartózkodása során megjegyezte, hogy számos nép saját nyelvén végzi az istentiszteletet, s fel is sorolta ezeket: „az ormecsek, perzsák, abazgák, iberek, szogdik, gothik, orbik, taurszik, kozarik, aravljanik, egyiptomiak és szourik és még sokan mások (ld. idézett munka, 30.1.). A. L. Papaszkiri ebben annak a bizonyítékát látja, hogy a középkorban létezett az abház írásbeliség. G. Pajcsadze viszont megjegyzi: „Adott esetben az »abazgok« és »iberek« említését úgy kell fogadni, mint annak a ténynek a megállapítását, hogy a XI. században Nyugat-Grú- ziában, vagyis az »Abház királyság«-ban az ország lakossága, melyet a bizánci hagyomány szerint abazgoknak és ibereknek hívtak, vagyis Kelet-Grúzia lakossága rendelkezett saját írásbeliséggel, amely mint ismeretes, mind Nyugat- és mind Kelet-Grúziában azonos, azaz grúz volt.” (Említett könyv 57 1.) Ez vitathatatlan tény. Való igaz, Cirill tudhatta, hogy mind Nyugat-, mind Kelet-Grúziában az istentiszteletet nem görögül folytatták, hanem a helyi lakosság nyelvén. S miután ez a lakosság két államban élt, nem nevezhette őket egy népnek. Ennek kapcsán figyelmet érdemel B. N. Flori véleménye: „Konsztantin kazáriai utazásával függ össze feltehetően az abházok megemlítése a felsorolásban ( az eredeti szöveg »abazgi« kifejezése). Az abházoknak nem volt saját ábécéjük és Konsztantin tévesen vette fel őket felsorolásába, ám hibájának oka az volt, hogy az istentiszteletet az abházok grúzul végezték. Konsztantin, nem ismervén a kaukázusi nyelveket, Kazáriában folytatott útjai során abházokkal találkozván azt hihette, hogy azok az istentiszteletet a saját nyelvükön folytatják.” (A szláv írásbeliség kezdeteiről. Előszó, fordítás és kommentárok B. N. Flori, Moszkva, 1981, 135. 1.) Mi még annyit hozzáteszünk: a kereszténység-könyveken alapuló vallás, melyben az istentisztelet nem folyhat olyan nyelven, melyen nincsenek egyházi szövegek. Az „Abház levél” szerzőinek és elvbarátaiknak az informálására el kell mondanunk, sem grúzul, sem akármilyen más nyelven nem létezik semmiféle történelmi dokumentum, mely tévedésmentesen meg tudná határozni, kik voltak a mai abházok elődei, honnan származik az „abház” kifejezés, mikor és mettől kezdve lett az „apszua” egy etnikum nevévé? Feltételezik, hogy a régi forrásokban emlegetett abazg és apszil törzsek voltak a mai abházok elődei és elismerik, hogy ezek nem beszéltek kartvel nyelveken. Ha azonban szigorúan tudományos kritériumok alapján közelítjük meg a kérdést, ez csupán feltételezés. Sajnos, egyetlen írásos dokumentum sem maradt fenn, mely651
