Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
értik s mostanában már igen jól beszélik a grúzt, mégis előnyben részesítik az orosz nyelvet. Pedig mi, ha ismernénk az abház nyelvet, abház kollégáinkkal természetesen az ő nyelvükön beszélnénk. Az ,Abház levél” szerzői igyekeznek „megmagyarázni” nekünk, hogy a soknemzetiségű köztársaságban lehetetlen a grúzt kikiáltani államnyelvnek: „A szocializmus fejlődése közepette, amikor elképzelhetetlen a grúz nyelv jogainak megnyirbálása a Grúz SZSZK határain belül, a soknemzetiségű Grúzia alkotmányában, valamint az Abház ASZSZK alkotmányában egyetlen hivatalos állami nyelvként bevezetni a grúzt nemcsak anakronizmus, hanem a nemzeti önzés és sovinizmus szélsőséges megnyilvánulása más népekkel, oroszokkal, abházokkal, oszétekkel, örményekkel, kurdokkal, görögökkel stb. szemben.” E szavak szerzői vagy nem értik mit jelent az, hogy „anakronizmus”, „egoizmus”, „sovinizmus” és a többi sértő „izmus”, vagy nem jöttek rá, hogy mit jelent a hivatalos államnyelv és a Grúz SZSZK alkotmányában külön megjelölt nyelvek alkotmányosan biztosított egyenlősége (erről fentebb már volt szó). Az ,Abház levél”-ben meglehetősen nagy helyet foglal el a történeti áttekintés, mint annak bizonyítéka, hogy a grúz nacionalisták megmásították Abházia történelmét és gátolták az abház történészek „objektív” munkáinak közreadását. Olyan könyveket említenek, melyek alacsony tudományos színvonaluk miatt nem láttak napvilágot. Közreadásuk ellen nem a grúz közvélemény vagy a grúz hatóságok, hanem abház, moszkvai könyvkiadók is tiltakoztak. Az a benyomásunk, hogy bármely könyv bukását, melyet egyik vagy másik kiadó a legkülönbözőbb okkal utasít vissza (befejezetlenség, alacsony színvonal), nyomban a „grúz történelemhamisítók” számlájára íródik. Grúz történészek az ,Abház levél”-re adott közös válaszukban, mely a „Zarja Vosz- toka” újságban látott napvilágot, meggyőzően bizonyították eme követelések alaptalan voltát. Lássuk a tényeket. Az ,Abház levél” szerzőinek vádja ellenére grúz szakemberek bárminemű részvétele nélkül állították le 1982-ben az ,Abházia az orosz irodalomban” című kiadvány teijesztését, s emeltek ki abból egyes anyagokat, így például D. L. Mordovcev művét, a „Prométheusz utódai”-t. Ennek egyik hőse, a renegát Aszlan-bej, a török szultán védence megölte apját, Abházia uralkodó hercegét Keles bejt, aki Oroszországgal kívánt szövetséget kötni, s hasonló okból gyilkolta meg mindkét testvérét. A regény szerzője ezt a történelmi személyiséget így mutatja be: Aszlan bej az igaz abház hazafi történelmi és közösségi típusát testesíti meg, hazájának büszkesége...” (33.1.) Nem hinnénk, hogy az ,Abház levél” szerzőinek ennyire imponálna az apa- és testvérgyilkos alakja, jóllehet levelük erősen emlékeztet a testvérgyilkos irományra. De még ha fel is tételezzük, hogy a könyv terjesztését a grúz „történelemhamisítók” állították le, s nem azért, mert sérti az abház nép nemzeti öntudatát, a levél szerzőinek ekkor sincs alapjuk megsértődni. Annál inkább, mert ennek a gyűjteménynek a sorsáról csak az ,Abház levél”-ből szereztünk tudomást. A levél szerzői, miközben tények elferdítésével vádolják a grúz tudósokat, megvédik azt a könyvet, ahol K. Fegyin M. Gorkijhoz 1924. december 7-én írott levelét az alábbi módon tálalják: „A Kelaszuri folyó mentén kóboroltam (Szuhumi alatt), s becsületes 643
